Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)
pedig — az iparosok mellett — 36 szárazmalmot, 68 vízimalmot, 78 pálinkafőző üstöt írtak össze.59 Valamennyi ipari vállalkozás a mezőgazdaság igényeit szolgálta. A város ipari struktúrája sajátos fejlődés eredményeként jött létre. A céhek nagyrésze már a 18. században megalakult, (pl. lakatos, fazekas, mészáros, pék, szűcs, gombkötő stb.), azonban 1815 és 1848 között csak 21 céhlevelet adtak ki, amelyek 24 mesterségre vonatkoztak. A hagyományos mesterségek szervezetei hanyatlani kezdtek,60 61 sőt az iparűzők létszáma sem mutat különösebb emelkedést. 1847-ben — a városi összeírások szerint — Szegeden csak 1156 mester dolgozott.81 A kézművesek között már a 18. század végén megkezdődött a vagyoni differenciálódás. A gazdagabbak közé a mészáros, sörfőző, szűcs, ács, kőműves mesterek, a szegényebbekhez a kovácsok, csizmadiák, kalaposok, szabók, lakatosok, késesek, köszörűsök tartoztak.62 A szegény és gazdag mesterek közti különbség azonban nem a műhelyek nagyságában, a legények számában és az ipari termelés értékében mutatkozott meg, hanem mezőgazdasági ingatlanok szerzésében, amivel — szántóföld és rétvagy szőlő formájában—a kézművesek 1/3 része rendelkezett. (1. XXII táblázat!) XXII. TÁBLÁZAT A SZEGEDI IPAROSOK VAGYONTÁRGYAI Iparcsoport Nincstelen Ház Szántó Rét Szőlő Gyümölcs Állat i. 1 8 _ _ 3 1 1 i i. 98 153 37 33 76 31 27 m. 39 93 18 11 49 24 12 IV. 73 123 18 18 68 25 20 V. 123 249 48 25 147 57 41 VI. 13 75 32 20 38 19 52 Összesen 347 701 153 107 381 157 153 31,83% 64,31% 14,04% 9,82% 34,95% 14,40% 14,04% Bár a mezőgazdasági ingatlannal rendelkezők jórésze Szegeden is mással műveltette földjét, maga pedig általában legények segítségével iparűzéssel foglalkozott, az ipar és mezőgazdaság összefonódása mégis nehezítette a tőke iparba áramlását és koncentrációját, így még évtizedeken keresztül a kapitalista fejlődés akadálya lett. A szegedi ipar —- korlátozott fejlődése ellenére — elősegítette a környék gyarapodását. Csongrád megyében minden 89. lakos önálló iparűző volt, a mezővárosokban, Tápé kivételével az összes faluban, sőt hat népes pusztán is nagyszámú kézműves élt. (1. XXIII. táblázat!) Az iparcsoportok közül a bőripar vezetett, ahol a mesterek az állattartás termékeit dolgozták fel. Jelentős volt a fa- és fémipar is, amely főként mezőgazdasági szükségleteket elégített ki. 59 OL N 26. Szeged. 90 Eperjessy, i. m. (1967) 226. 61 Eperjessy, i. m. (1982). 171. 62 Szeged története 2.1686—1849. Szerk.: Farkas József. Szeged, 1985. 320. 229
