Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)
Békés, Csanád, Csongrád megye Az eddig vizsgált területtől Északra a három „állattenyésztő” megye helyezkedett el. Együttes területük — 8311 km2 kisebb volt mint Bács megye, lakóik száma összesen 318 060 főt tett ki. A hasonló adottságok indokolttá teszik, hogy iparstruktúrájukat együttesen vizsgáljuk. A terület központja Szeged volt. A Tisza és Maros találkozásánál fekvő város lakossága 1777-ben 16 708 főt, az önálló kézművesek száma 426 főt ért el, akik mellett 294 legény dolgozott, 1828-ra a lakók száma 32 209- re, a kézműveseké 1090-re, a legényeké viszont csak 398-ra emelkedett. Míg 1777-ben a legények és mesterek aránya 1 : 1,59 volt, addig 1828-ban már 1 :2,74; és így csak minden harmadik mesternek jutott segéd.57 (1. XXI. táblázat!) XXI. TÁBLÁZAT Ágazati megoszlás Szegeden 182858 Iparcsoport Iparok száma Mester Legény Összesen % I. 4 9 22 31 2,08 II. 22 260 94 354 23,79 III. 12 134 26 160 10,76 IV. 10 197 96 293 19,69 V. 11 395 148 543 36,49 VI. 4 95 12 107 7,19 összesen 63 1 090 398 1 488 100% Az iparcsoportok közül a bőripar állt az élen, amelyhez a virágzó állattenyésztés biztosította az alapanyagot, fontos volt a fa- és fémipar, ezen belül a fafeldolgozás: az ácsok, faragók mestersége. A legények száma egyetlen iparcsoportban sem érte el a szabad királyi városoknak megfelelő átlagot, legalacsonyabb az élelmiszeriparban volt. A pékek, mészárosok ugyan foglalkoztattak legényeket, de a nagyszámú molnár — bérelt vagy saját malmában — rendszerint egyedül dolgozott. A legények alacsony száma több tényezővel magyarázható. A szegedi mesterek nagy számban űztek olyan hagyományos mesterséget, amelyhez a vándorlegények nem értettek. Ilyen volt például a hajóácsok ipara, ahol 102 mester mellett mindössze három legény dolgozott. Az új iparok nehezen honosodtak meg, 1828-ban a mesterségek száma összesen 63 volt. Az ágazati struktúra mellett a legények alacsony számának oka volt a mezőgazdasággal való összefonódás is. A Szeged környéki mezőgazda- sági területek elvonták a tőkét és a munkaerőt, a ritka településhálózatú Csongrád és Csanád megyéből pedig nem lehetett utánpótlásra számítani. A nagyforgalmú városban 1825-ben csak egyetlen gyár volt, ahol szóda és hamuzsír készült, 1828-ban 87 Dányi, i. m. 187. 68 Eperjessy Géza: A kézművesipar Szegeden az 1848 előtti évtizedekben. Tanulmányok Csongrád megye történetéből VI. 163—171. Szeged, 1982. A megjelölt iparosokhoz hozzáadtuk a hajómestereket is. 228
