Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Kruzslicz István: Csongrád város mezőgazdasága és lakosainak helyzete II. József kataszteri földmérése tükrében
A községi bizottság a községi bíróból, az esküdtekbó'l és hat választott férfiból állt. A helytartó kötelessége volt a felmérés helyi irányítása, a bevallások ellenó'rzése, valamint az alkomissiókkal (albizottságokkal — K. 1.) való kapcsolat fenntartása. A felmérési munkát az ún. kormányzó tisztek, mérnökök irányították és a manipu- lánsok (altisztek — K. /.) végezték a napszámosok (íródeák, lánchúzók, póznavivó'k, szeghordozók) és a katonák segítségével.22 Az egész munka a kezdeti lendület után lelassult, igen sok volt menetközben elkövetett hiba. A hibákat minden esetben ki kellett javítani, ami többszöri ellenó'rzést jelentett, ez tovább lassította a felmérés befejezését. Külön „tanítás” írta elő', hogyan kell a termésbevallást ellenó'rizni, a csalásokat kiküszöbölni, a termésbecslések bizonytalanságát megszüntetni.23 A bevallások és mérések munkáját irányító tisztek feladata volt a termésbevallás első' ellenó'rzése, a földesúr és a jobbágyok bevallásainak összehasonlítása. A földesurakat, akik általában kevés hajlandóságot mutattak az együttműködésre az alko- missió utasította bizonyos feladatok elvégzésére. Az összehasonlítás során egybevetették a földesúr és a jobbágy valamint a község bevallásait. Ügyeltek arra is, hogy a parlagon hagyott földeket is felvegyék. A földek minőségének figyelembevételével számították ki a jó, közepes és rossz földek mennyiségét és ezután tették meg az összehasonlítást, így az is kitűnt, hogy pl. mennyivel kevesebb jóminőségű földet vallottak be. Arra is történt intézkedés, hogy amennyiben a földesúr helytartója nem volt képes a földek minőségét megítélni, akkor a birtokán vagy majorjában egy megbízható és a gazdasághoz jól értő embert kellett segítségül hívni. A szántóföldek mellett, összehasonlították a rétek, legelők, kaszálók mennyiségét és minőségét is. Ezután történt az alkomissió ellenőrző munkájának a megkezdése, amikor két birtokot alapul véve kellett összehasonlítani a legjobb és a legrosszabb minőségű földeket. Az alkomissió az ellenőrizendő helységek bíráit, esküdtjeit és a választott személyeket összehívatta, majd a földesúr képviselőivel együtt kimentek a majorsági földekre. A legjobbnak ítélt jobbágyföldek megtekintése után számították ki a kilenc évi átlagtermést és az uraság földjén felvett eredményeket összehasonlították a jobbágyföldön felvett eredményekkel. Ugyanígy megvizsgálták és összehasonlították a legrosszabb földek termésátlagait is. A rétek, parlagok, legelőmezők és erdők (földesúri és jobbágyi) hozamainak összehasonlítása hasonlóképpen zajlott le. Ezután következett a szomszédos földek felmérésének és termésbevallásának ellenőrzése, összevetve az előző felmérések eredményeivel. A „tanítás szerint a helységek bírái és választott személyek, az urasági tisztek jelen lehettek a szomszédos felméréseknél és ellenőrzéseknél, hogy segítsék az alkomissió revíziós munkáját. A kirendelt királyi biztos kötelességéhez tartozott, hogy időnként tájékoztassa a főkomissiót (főbizottságot — K. 1.) a munka előrehaladásáról. Feladatához tartozott még, hogy a mérnökkel együtt ellenőrizze a bevallásokat és a feltalált hibákat jelezze. A felelős tiszteket, határidőt adva utasította a hibák kijavítására, melyről a főkomissiót értesítette.24 Az alkomissió feladata volt a gabona árának megállapításához annak kimutatása, hogy a felmért helységek melyik hetivásárra szokták gabonáikat kivinni, sőt azt is 22 Fördös: im.: 14—15. 23 KcsL P 1510 II. József kataszteri felmérésének iratai. 38. cs. Az 1786. ápr. 20-án kiadott pátenshez kapcsolt tanítás mellett egy 1786. okt. 30-án az alcomissionak kiadott dekrétum, valamint a tiszteknek a helytartótanács által kiadott tanítás. 24 Uo.: az 1786. aug. 18-án kelt pátenshez mellékelt tanítás. 22
