Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Kruzslicz István: Csongrád város mezőgazdasága és lakosainak helyzete II. József kataszteri földmérése tükrében

fel kellett jegyezniük, hogy a vásár hány mérföldnyire van az illető helységtől. Erre azért volt szükség, mert egy 1785. szeptember 6-án kiadott rendelet megengedte, hogy ott, ahol a hetivásárok a helységtől fél mérföldnyire vannak, búzánál, rozsnál *>3/4 kr-t, az árpánál, zabnál pedig 1/2 kr-t, a távolabb eső helységek esetében pedig mérföldenként számítva búzánál, rozsnál 1/2 kr-t, ellenben az árpánál és zabnál 1 kr-t az árból levonhattak.

A termékek árának meghatározásához külön módszeres útmutató szolgált, melyben első pontként szerepel, hogy „Minden nemű termésnek, mely a fassióban fölvetődik, az árát nem úgy kelletik felvenni a mennyit a lábán, szárán, tőkéjén, vesszején, kalászában, hüvelyében ér, hanem amint azok folyó árakon el szoktak adódni.” A búza, rozs, árpa zab árának megállapításához a hetivásárok lajstromából 1775 és 1785 között kilenc esztendő középátlagát vették. A középárat minden vármegyében meghatározták.

A széna, sarjú, bor és fa árát annyiban állapították meg, amennyit az illető helységben ért. (Csongrádra vonatkozóan az árakat a III. sz. melléklet tartalmazza.) Az árak feljegyzése a helytartó kötelessége volt, de az alkomissió vizsgálta felül. Az alkomissió feladata volt, hogy a helységek, vármegyék, tartományok felvett adatait egymáshoz viszonyítsa. A gabona középárának valódiságát országosan is megvizsgálták és a helységeknek a hetivásároktól való távolsága függvényében megállapított árakat fogadták el érvényesnek. A tetemes szállítási költségek ugyanis lényegesen módosították a gabona pénzben kifejezett értékét, hiszen amely helységek nagy távolságra voltak a felvevőpiactól, kevesebb haszonra tudtak szert tenni, mint azok akik helyben értékesíthették termékeiket.

Az árakat rögzítő korabeli feljegyzésekből a piackörzetekre is lehet következtetni. Vidékünkön a következő helységek pl. Aradra vitték gabonájukat eladni: Gyula, Békés, Csaba, Berény, Tarcsa, Gyoma, Orosháza, Vári, Doboz, Kétegyháza, Komlós, Makó, Apátfalva, Csanád, Nagylak, Sajtény, Battonya, Torna, Palota, Földeák, Vásárhely.25

Az alábbi községek pedig Nagyváradra: Vésztő, Körösladány, Szeghalom, Füzesgyarmat. A piackörzetek alakulását a közlekedési lehetőségek, az utak állapota is befolyásolta.

Az alábbi — gabonaárakat bemutató táblázat — csak azokat a helységeket foglalja magában (köztük Csongrádot is), amelyek Szegedre vitték terményeiket eladni:

A bevallási könyv rovataiban a termésmennyiséget gabonában, vagy szénában adták meg (kivéve a szőlő és az erdő termését). A kapásnövények, vagy a kender termésmennyiségét átszámították a négy fő gabonafajta valamelyikére. Ezt nevezték parifikációnak (egyenlősítésnek — K. /.). A parifikációt mindig a piaci árak összevetésével végezték el. Az átszámításnál a piaci árfolyamot vették alapul. Ha pl. valamelyik helységben az egész dűlőt kukoricával szokták bevetni, akkor a négy fő mag közül azzal vetették össze a kukorica termés mennyiségét, melynek ára a kukoricáéval egyenlő, vagy azt megközelítő volt.

A gyümölcsösök, veteményes kertek azon részét, melyet zöldséggel vetettek be, a legjobb minőségű szénához parifikálták. A búza és egyéb termékek árának kimutatását az alkomissió küldte meg a dirigenseknek (irányító személyeknek — K. /.) és a kalkulátoroknak (számítást végzőknek — K. /.), akik a parifikációt csak ennek birtokában végezhették el.26

25 Uo.: kimutatás: Nevei azon Helységeknek kik Aradra Gabonájukat eladás végett viszik.

26 Uo.: Az alkomissió által a „Föld mérésének dolgában Bocsájtott Currentális Leveleknek Lajstroma.” 1787. okt. 30. JV° 1491.

23