Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)

legény, a kiemelkedő városokban még ennél is jobb arányokkal találkozhatunk. A legények kis része már nem vándorlegény volt, hanem letelepedett az egyes helységekben, és mesterénél bérmunkásként dolgozott. A csákovai járásban 4, a lippai- ban 15, a temesiben 9, az újaradiban 41 ilyen legényt tartottak számon, utóbbiak közül 37 Újaradon lakott. Ágazati megoszlás szempontjából az 59 letelepedett legény zöme ács és kőműves volt, elvétve azonban találunk köztük csizmadiákat, fazekasokat, kovácsokat stb. Temesvár nélkül44 a járási ipart a XIII. táblázatban foglaltuk össze.

XIII. TÁBLÁZAT

ÖSSZEFOGLALÁS TEMES MEGYE IPARÁRÓL 1828

Iparcsoport

Mester

%

Legény

Összesen

%

Nagybecskereki járás

I.

35

1,45

86

121

3,75

II.

909

37,59

302

1211

37,53

III.

559

23,12

141

700

21,69

IV.

360

14,89

99

459

14,22

V.

481

19,89

160

641

19,86

VI.

74

3,06

21

95

2,95

összesen

2 418

100%

809

3 227

100%

A fazekasipar és fafeldolgozás fejlődése miatt megyei vonatkozásban a II. iparcsoport döntő fölénye mutatható ki, amit jóval kisebb értékben az élelmiszer- és bőripar követett. A kedvező természeti adottságok, a fejlett gabonatermelés és állattenyésztés néhány speciális mesterség kiugró fejlődését tették lehetővé (pl. fazekasipar, malomipar, bőrfeldolgozás). Ezeknek csak kisebb részét tartották a felvásárló kereskedők életben, nagyrészük azonban egy-egy városba koncentrálódott, egyre több munkaerőt vonzott, és a vállalkozók számára tőkebefektetésre kínált lehetőséget. Temesvár, Versec meggazdagodó mestereinek példája a kapitalista fejlődésnek ilyen irányába mutat.

1830-ban Temes megye elkészítette az 1828-as országos összeírás helyi revízióját, amikor 2538 mestert és 159 malmot írtak össze. A legények számát 700 főre becsülték, azonban ezt a folytonos vándorlás miatt nem lehetett pontosan megállapítani. A 10-nél több mestert foglalkoztató iparok eszerint a következők voltak:

I. kőműves 81,45 üveges 19;

II. asztalos 160, kádár 155, kerékgyártó 203, ács 30, nyerges 11, esztergályos 13;

kovács 321, lakatos 28, rézműves 11, aranyműves 16; fazekas 155;

III. pék 37, mézeskalácsos 14, mészáros 34, szappanos 45;

IV. szabó 146, szűrszabó 37, kalapos 58, takács 158, kötélverő 38, gombkötő 10;

V. tímár 62, csizmadia 228, fésűs 13, szűcs 153, varga 165, szíjgyártó 57.46

44 Az 1848 utáni statisztikák minden esetben külön adják meg a megye és Temesvár adatait, ezért célszerű így összesíteni.

45 A kőművesek és ácsok adataiban a letelepedett legények is benne vannak.

48 Borovszky, i. m. Torontál vármegye, 181.

219