Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)
Iparcsoport Járásközpont mester legény Egyéb hely mester legény összesen % Temesi járás I. 4 2 6 1,54 II. 103 27 130 33,33 III. 103 36 139 35,65 IV. 40 7 47 12,05 V. 44 8 52 13,33 VI. 14 2 16 4,10 összesen 308 82 390 100% Üjaradi járás I. 5 59 3 ___ 67 7 ,93 II. 73 76 148 34 331 39,17 III. 25 6 114 11 156 18,46 IV. 29 20 91 12 152 17,99 V. 35 16 61 7 119 14,08 VI. 3 2 14 1 20 2,37 Összesen 170 179 431 65 845 100% Verseci járás I. 10 9 1 __ 20 2 ,33 11. 150 58 87 11 306 35,62 III. 42 23 52 12 129 15,02 IV. 64 37 23 3 127 14,78 V. 153 80 11 2 246 28,64 VI. 18 8 5 — 31 3,61 Összesen 437 215 179 28 859 100% tereket is számolva minden 24. személy foglalkozott kézművességgel. A város iparában a bőr- és faipar játszott vezető szerepet, ahol a mestereknek csaknem fele legényekkel dolgozott. A fa- és fémiparok igen sok fajtáját űzték Újaradon is, Arad testvérvárosában, bár itt egyetlen mesterség sem emelkedett ki. A mesterek létszámukat meghaladó legényt foglalkoztattak, ami mezővárosi vonatkozásban kivételnek számít. Lippa iparosainak száma a járásiak 62%-át tette ki. A városban dolgozó 364 mester közül 150 fazekas volt. A sajátos iparűzést messze nem a helyi lakosok igényei, hanem a felvásárló kereskedők tartották életben, akik rendszeresen gondoskodtak az elkészült edények és különféle egyéb tárgyak elszállításáról és értékesítéséről. A temesi és csákovai járásokban a malmok nagy száma miatt az élelmiszeripar volt a legfontosabb. A munkaerőellátottság Temesben lényegesen jobb volt, mint a korábban tárgyalt Bács megyében. A mezővárosi, falusi mesterek 25—30%-ának jutott elvileg 218
