Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Kruzslicz István: Csongrád város mezőgazdasága és lakosainak helyzete II. József kataszteri földmérése tükrében

A másik közadó a megyei, vagy házi adó (domestica). Az adókivetést megyénként a közgyűlés saját hatáskörében szervezte meg. A jobbágyok ún. dikák alapján adóztak. Minden adótárgyról és adóalanyról megállapították, hogy mennyi tesz ki beló'le egy dikát. A megművelt úrbéri földterület nagysága csak 1773 után szerepel a megyei adóösszesítésekben. A személyek, a termés és az állatállomány után kiszámított adó most már kiterjedt az úrbéres földekre is.

Az urbáriumnak tehát kihatása volt az adózási rendszerre. Az urbárium által megállapított úrbéres telkek kimutatása egyértelműbbé tette, pontosabban körülhatárolta az adózók körét. Ezután a földterület nagysága is adóalapot képezett. Fontos tényező azonban, hogy az adózás csak az úrbéres földekre terjedt ki, és minden ezen kívül álló föld kimaradt az adóösszeírásokból az urbárium bevezetése után is. Ezért lesz újszerű a II. József által elindított kataszteri földmérés, amely feladatául tűzte ki minden termőföld felmérését és összeírását tekintet nélkül arra, hogy milyen címen használják.

2. A II. JÓZSEF ÁLTAL ELRENDELT KATASZTERI FELMÉRÉS

II. József reformelképzeléseinek sarkkövét képezte a birodalom központosítása, az egységes államhatalom kiépítése. Az állam modernizálására való törekvése során olyan intézkedésekre és rendeletekre is sor került, amelyek sértették a magyarországi nemesség alkotmányos jogait. A kataszteri földmérés a nemesség adómentességének megszüntetését célozta, így a nemesség széles körű ellenállását váltotta ki. Mivel az urbánium nem oldotta meg a földesúr—jobbágy viszony problémáit, az uralkodó jobbágyrendeletével ezen is változtatni próbált. Az 1785. aug. 22-én kiadott jobbágy- rendeletével megszüntette a jobbágy név használatát, a röghözkötöttséget, engedélyezte, hogy a parasztok uruk engedelme nélkül házasodjanak, tudományos pályára lépjenek, mesterséget tanuljanak. II. József — mint a fiziokrata tan híve — minden gazdaság forrásának a földet tartotta. Az adórendszer javítását célzó elképzeléseit három fő alapelvre építette: először a földet és annak jövedelmét tekintette az egyedüli hiteles adóalapnak; másodszor minden földet meg kell adóztatni, senki sem menthető fel ez alól; harmadszor az iparnak adómentesnek kell lenni, kivéve a fogyasztási adót. Az uralkodó szerint a nemesség katonai szolgálata, az állandó hadsereg felállításával (1723. évi VIII. te.) minimálisra csökkent, így az a rendi álláspont, hogy a nemes vérével adózik, és földje, mint nemesi tulajdon, adómentes, tovább nem tartható. Éppen ezért a földet, legyen az paraszti vagy nemesi, átlagos évi jövedelem után akarta megadóztatni. Ezekből az elvekből következően határozott úgy, hogy minden termőföldet fel kell mérni, jövedelmét ki kell számítani, minden megyében a termények piaci ára szerint kell meghatározni az értékét, és ennek alapján kivetni az adót. Az egységes adózás összbirodalmi érdekeket is szolgált volna, hiszen így a magyar adózási rendszer összhangba került volna az osztrákkal. A nemesség megadóztatásával megszüntette volna a nemesi felkelés elavult rendszerét. Tervezte a magyar nyerstermékek osztrák beviteli vámjának eltörlését, az ebből származó jövedelemtöbblet kárpótolta volna az adómentességét elvesztő nemességet.20 Az intézkedések célja egyrészt Ausztria élelmiszer- és nyersanyagszükségletének biztosítása

20 Marczali Henrik: Magyarország története ül. Károlyt ól a Bécsi Kongresszusig. Bp. 1898. 425—428. Fördös László: A II. József féle kataszteri földmérés Magyarországon. Szeged, 1931. 9—11.

20