Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

kájában részt kell venniök, ha a meghozandó határozatok jellegét befolyásolni kívánják. Nem felel meg a tényeknek egyébként az az állítás, hogy a negyedik rend küldötteinek véleményét a kerületi üléseken nem vették figyelembe; az igazság ezzel szemben az, hogy a városiak által benyújtott számtalan javaslatot elfogadtak ott, s a hozott határozatokat ezeknek megfeleló'en fogalmazták meg. Ám a kerületi ülések elhagyása azért is hiba lenne, mert az azokon való résztvétel nélkül a kelló' információk hiányában az országos ülések munkájában sem lehetne érdemben részt venni. Ez a szempont az országgyűlés adott szakaszában annál is inkább figyelembe veendő, mert a még hátralévő tárgyak egytől-egyik olyanok, amelyek a városok legelementárisabb érdekeit érintik, s ha valamikor, hát most mindenképpen elengedhetetlen, hogy a városok küldöttei véleményeiket a kerületi üléseken kifejtsék. Még nagyobb hiba lenne az, ha a kerületi ülésekről való távozás „egy közép lépésnek tekintettnék”, vagyis olyan lépésnek, amely az országos ülésekről való elmaradás előkészítését is jelenti. Az országos ülések elhagysa a negyedik rend képviselői részéről „az Ország Gyűlésnek tökéletes felforgatására és eloszlatására vezethetne”, s azt eredményezné, hogy az úrbéri viszonyok rendezésére hozott törvénycikkek „semmivé” lennének, és „így azoknak kiknek ezen Ország Gyűlési végzések szája ízére nintsenek, legkedvesebb dolog történne”; ez viszont a jobbágysággal szemben sem politikailag, sem erkölcsileg nem engedhető meg. Az a praktikus ok is a kerületek elhagyása ellen szól, hogy jó néhány városi követ megtagadta az azokról való távolmaradást, s bármilyen kevesen legyenek is azok, a negyedik rend képviselői egységes fellépéstől esetlegesen várható eredményeket eleve lehetetlenné tették. S legvégül az a körülmény is szem előtt tartandó, hogy a kerületi ülések elhagyása nyilvánvaló módon az udvar nemtetszését váltaná ki, s ez annál is bizonyosabban így lenne, mivel az előző évben benyújtott felségfolyamodványra választ még nem kaptak, és ezzel a lépésükkel mintegy előre megszabni látszanának az uralkodó által adandó feleletet. Mindezek a meggondolások kizárólag a kerületi üléseken való további megjelenést, s ott az eddiginél is aktívabb tevékenységet teszik lehetségessé.

Vághynak először Havas József válaszolt, s mindenekelőtt arról beszélt, hogy ha megyei követtel az övéhez hasonló eset elő fordult is, a megyei és városi követek jogállásában mutatkozó minőségi különbség miatt a kettő egymással semmiképp sem hasonlítható össze. A negyedik rend által elszenvedett sérelmeket nem teszi semmissé az néhány alkalom sem, amikor a városi követek által benyújtott indítványokat elfogadták. Nem megalapozott az az érv sem, hogy a kerületi ülésekről való távol- maradás az országos üléseken való eredményes részvételt akadályozná meg, hiszen számtalan egyéb lehetőség is rendelkezésre áll a tájékozódás céljából, s a városi követeknek ezekkel élniök lehet, és kell is élniök. Ezen túl pedig rendszeressé kell tenni a városiak különtanácskozásait az országos üléseken előforduló tárgyakkal való beható foglalkozásra. Nem következik a kerületi ülésekből való elmaradásból az sem, hogy akár a jobbágyság helyzetét érintő törvények ne kerüljenek szentesítésre, akár a városok érdekeivel kapcsolatos még hátralévő tárgyakra ne lehetne a negyedik rend küldötteinek befolyása; a városi követeknek ez a lépése ugyanis semmiképpen nem hozza magával az országgyűlés feloszlatását, sem azt nem teszi lehetetlenné, hogy véleményüket az országos üléseken kifejtsék. Nem megalapozott az az érv sem, hogy távozásuk a kerületi ülésekről az uralkodó neheztelését váltaná ki; annál is kevésbé, mert a kerületi ülések nem törvényes fórumai az országgyűléseknek, így azok elhagyása a városi követek részéről nem minősíthető jogszerűtlen cselekedetnek. Az uralkodó különben több ízben is deklarálta, hogy valamennyi rend törvényes jogait megvédi, így egy olyan fórumról való távolmaradás, amely tevékenységével elsősorban a negyedik rend alkotmányos jogait teszi semmissé, az említett uralkodói akaratnyilvá181