Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

nításnak nagyon is megfelel. Nem fogadható el végül az az álláspont sem, hogy a városi követeknek minden lépésükhöz a kormány jóváhagyását kell kikérniök. Ha az így volna, helyesebb lenne, ha a városok jogaikat a kormánynak engednék át; így aztán legalább annyit elérhetnének, hogy megszabadulnának az országgyűlési követküldéssel járó igencsak tetemes költségektől.

Havas beszédének elhangzása után Bujanovics Vince emelkedett szólásra, s Klapkához hasonlóan ő is történeti visszapillantással kezdte mondandóját: a városok viszonylag előnyös középkori helyzetének vázolása után részletesen szólt a II. Ulászló idején bevezetett városellenes intézkedésekről, majd az 1608. évi koronázás utáni 1. tc.-nek a szabad királyi városokra kedvezőtlen azon rendelkezéséről, amely a királyi városok gyengítése céljából a velük szoros összeköttetésben lévő mezővárosokat megfosztotta az országgyűlésen való részvétel jogától; beszélt a nemesség azon meg-megújuló törekvéséről, hogy a szabad királyi városok önálló törvényhatóságát megszüntesse, s a városokat a megyék joghatósága alá rendelje, azután a folyamatban lévő országgyűlés azon eseményeit tekintette át, amelyek a harmadik rend küldötteinek a városok „alkotmánya” megsemmisítését célzó igyekezetét bizonyították. A városoknak ezekkel a törekvésekkel szemben, illetve törvényes jogaik visszaszerzése érdekében a legteljesebb egyetértésben kell fellépniök; ugyanakkor el kell ismerni a városok igazgatási rendszerével szembeni kritika jogosságát, s a polgárjoggal rendelkező városlakóknak a városi ügyek intézésébe való bevonásával ezen haladék nélkül változtatni kell. Ha valamiben, abban a megyei követeknek feltétlenül igazuk van, hogy a városokban a családok oligarchikus uralma, a magisztrátus és a választó polgárság despotizmusa érvényesül. Az a vád sem alaptalan, hogy az országgyűlési követek kiválasztásánál nem az arra való alkalmasságot veszik figyelembe, hanem — a követi tiszttel járó anyagi előnyök következtében — a rokoni és baráti kapcsolatok döntőek ezen a téren is. Ezeket az anomáliákat feltétlenül meg kell szüntetni, ha a negyedik rend életképességét bizonyítani, s befolyását az országos ügyek intézésében visszaszerezni kívánják.

A fenti beszédeket követően kialakuló vitában a megjelentek nagyrésze a kerületi ülések elhagyására szavazott, ugyanakkor egyrészt szükségesnek mondották a napirenden lévő országgyűlési tárgyak felőli folyamatos tájékozódást, s az országos ülésekre való felkészülés érdekében akár napoként is külön tanácskozások tartását, másrészt azt is kijelentették: ha küldőiktől arra kapnak utasítást, hogy a kerületi üléseken vegyenek részt, akkor „minden... tétovázás nélkül” ehhez fogják tartani magukat. A továbbiakban az a kérdés is szóba került még — csakúgy, mint az előző évi felségelőterjesztéssel kapcsolatos megbeszéléseken —, hogy a többségi határozat kötelező-e valamennyi városi követ számára; s elvileg abban állapodtak meg, hogy ha a negyedik rend egészét érintő problémáról van szó, a többségi határozatot mindenkinek követnie kell, ám ez az egyes városok sajátos különérdekeit érintő ügyekre semmiképpen sem terjeszthető ki. Végül abban is megállapodtak, hogy a tanácskozásról utólagosan jegyzőkönyvet készítenek, s ezt valamennyi szabad királyi városnak megküldik „tudomány és hivatalos használat végett”.254

854 A jegyzőkönyv egyes példányait 1.: OL Extraserialia 1836: VII., BFL. Pest. Rendeletek és felterjesztések a. n. 4500 (a Pest városi követek 1836. január 15-i jelentésének melléklete), CsmL. Tanácsi iratok 1836: 78. (Hódy és Gerencsér 1836. január 31-i, 165. számú jelentésének melléklete, a jelentéssel együtt eredetileg az 1836: 356. szám alatt került iktatásra; jelenlegi helyére nyilván később, ugyancsak adminisztrációs tévedés folytán kerülhetett; itt egyébként a jegyzőkönyv latin és magyar nyelvű szövegváltozata is megtalálható). L. még a kérdéshez: Gárdonyi 111., Takáts 88. skk., 198., KLÖM V. 359., 371., valamint a szegedi követek már említett 1836. január 10-i jelentését: CsmL Tanácsi iratok 1836: 172.

182