Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

— refeudalizációs törekvéssel szemben a negyedik rend is ragaszkodott feudális előjogaihoz, s félt attól: ha ezeket feladja, a változás egyáltalán nem a szükségesnek felismert előrelépés, hanem a teljes jogfosztottságba történő lesüllyedés lesz. A liberális megyei politikusok által hirdetett elveket mint elveket a városok küldötteinek jelentős része elfogadta, ezekkel a nemesi politikusokkal jó személyes kapcsolatokat is sikerült kialakítaniok, s adott szavukban megbíztak; ám azt is világosan látták: a liberálisok egyelőre túl kevesen vannak ahhoz, hogy kizárólag csak rájuk próbáljanak építeni. Pontosan érzékelték továbbá, hogy a liberálisok tábora önmagában sem homogén, s különösen a városi kérdést illetően nagyon is eltérő nézeteket vall. Mindezek miatt érthető: bár a változást akarták, egyértelmű biztosítékokat kívántak kapni arra vonatkozóan, hogy ha előjogaikból engednek, sorsuk nem rosszabbodni, hanem javulni fog.

Mindezeket a tényezőket figyelembe véve minősíthető rendkívül jelentősnek az 1836. március 23-i országos ülésen a városi követek nevében Bujanovics által tett előterjesztés, illetve Deák ekkor elhangzott — a tanulmány elején röviden már idézett — nyilatkozata a városi probléma megoldását illetően. S ezeknek a deklarációknak a jelentőségét még csak növeli, hogy megtételükre a városokkal kapcsolatban meglehetősen kiélezett politikai helyzetben került sor. Az eperjesi követ által benyújtott előterjesztés lényegében elvi jellegű nyilatkozat volt a szabad királyi városok igazgatási szisztémájának demokratikussá tétele, valamint a városoknak a Kamarától való függetlenítése, s kizárólag a Helytartótanács felügyelete alá rendelése mellett; ugyanakkor követelte azt is, hogy a városok országgyűlési jogállása haladéktalanul rendeztessék, s ennek megerősítése érdekében a következő országgyűlés a törvényhozó testület szervezeti és működési reformjára vonatkozó tárgyalásokkal kezdődjék, majd legvégül kijelentette: a negyedik rend a nélküle hozott törvényeket semmiképpen nem ismerheti el magára nézve kötelezőeknek, s azokkal szemben ünnepélyesen tiltakozást jelent be.

Bujanovics előterjesztéséhez Bakos József fűzött konkretizáló kiegészítéseket. A Trencsén városi küldött a hozandó törvényben azt kívánta kimondatni, hogy a szabad királyi városok tisztviselőit, valamint országgyűlési követeit három évenként kell megválasztani, az aktív választójogot illetően pedig úgy kívánt rendelkezni, hogy azzal a polgárjoggal rendelkező városlakók, valamint a városi ingatlannal bíró nemesek ruháztassanak fel. A városok országgyűlési szavazatjogának haladéktalan visszaállítását Bakos is elengedhetetlennek mondotta, s ehhez a többi városi követ is egyhangúlag csatlakozott. Ám a negyedik rend küldöttei ekkor az eperjesi és a trencséni követ által előterjesztett reformnyilatkozatokat is kivétel nélkül elfogadták.

A városi követek ezen állásfoglalására reagált Deák úgy, hogy annál mi sem természetesebb : ha a városok kamarai függése megszűnik, s igazgatási rendszerük demokratikussá válik, „azonnal mostani állásoknak változni kelletik”; majd ennél rögtön tovább is lépett, s kijelentette: azt, hogy az országgyűlési jogállás vonatkozásában „még a jelen Ország Gyűlése alatt történjen valamelly rendelkezés... igen óhajtaná, mert tart és fél attól, hogy a jövő Ország Gyűlésen, szinte a Kamarátóli függés és a városoknak belső szerkezete fogja méltó állásoknak elfoglalásától hátráltatni, azért tehát ezt most megelőzni, s e részben még a mostani Ország Gyűlése alatt valamit határoztatni kívánna”. Deák állásfoglalását a liberális megyei követek közül Bezerédj István, Tarnóczy Kázmér, valamint Szombathelyi Antal Békés megyei táblabíró, 1834. július 15-től a megye második követe messzemenően helyeselték, s Deák javaslatának per excerpta történő megvalósítását szorgalmazták.249 **•

**• Jegyzőkönyv XIV. 82. skk., KLÖM V. 591.

177