Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
A NEGYEDIK REND KÉPVISELŐINEK 1836. ELEJI AKCIÓJA Deák javaslata természetesen nem realizálódott; a politikai erőviszonyok erre semmiképpen sem voltak kedvezőek. S a városok kiszolgáltatottságát mi sem mutatja jobban, mint a negyedik rend képviselőinek a harmadik rend küldötteivel 1836. legelején kirobbant konfliktusa, illetve ennek a konfliktusnak a városok teljes vereségével végződő lefolyása. A konfliktusra a Pesten élő, s nemesi származású Bőd János ügyvédnek a Pest városi magisztrátus által eszközölt letartóztatása, illetve a kérdés miatt az 1836. január 2-i kerületi ülésen kirobbant vita, pontosabban: a megyei követek egy részének a vita során Havas Józseffel szembeni magatartása adott okot. A meglehetősen rossz anyagi körülmények között élő Bőd Jánost a pesti városkapitányi hivatal emberei azért tartóztatták le, mert Bőd — anyagi helyzetén javítandó — egy „Alkotmányos szózat a magyarokhoz” című, erősen Habsburgellenes röpiratot másolt le néhány példányban. A városkapitányi hivatal alkalmazottai Bőd Jánost a vonatkozó előírásoknak megfelelően haladéktalanul Pest megye börtönébe szállították, s onnan a királyi jogügyigazgatóság rendeletére néhány nap múlva a József-laktanyában lévő fogházba került. A kissé gyengeelméjűnek mondott ügyvéd ellen hivatalos eljárás nem indult, s mivel a börtönviszonyok következtében egészségi állapota súlyosan károsodott, előbb kórházba vitték, majd felsőbb utasításra, s ugyancsak minden hivatalos precedura nélkül, egyszerűen szabadlábra helyezték. Az ügyet az 1835. október 12-i országos ülésen a Pest megyét 1835. szeptember 23-a óta második követként képviselő Fáy András hozta szóba először,260 majd a megye mint sérelmet terjesztette az országgyűlés elé. Pest megye közgyűlése az eset kapcsán a személyes szabadságnak a kormány részéről történő veszélyeztetése ellen tiltakozott, s biztosítékot követelt arra, hogy a jövőben hasonló jogtalanság semmilyen körülmények között se fordulhasson elő.251 A sérelemmel a rendek érdemben a már említett 1836. január 2-i kerületi ülésen kezdtek foglalkozni, s a vitában felszólaló megyei követek közül többen is kárhoztatták Pest város magisztrátusát, amiért nemes embert saját hatáskörében tartóztatott le; Marczibányi Antal, valamint Hertelendy Károly, Zala megye másodalispánja s 1834. április 1-től a megye második követe, azt is szorgalmazták, hogy mindazokat, akiknek bármi közük volt az ügyhöz, „országos actio útján” vessék „szigorú büntetés alá”, Borsiczky István pedig egyenesen olyan büntetés kiszabását követelte, amilyennel a törvények értelmében a felségsértőket sújtják. A Pest városi hatóság ellen intézett támadásra válaszolva Havas József a sérelmet a maga részéről ugyan jogosnak ismerte el, de a városi hatóság eljárást törvényszerűnek mondotta, s határozottan tiltakozott a megyei követek azon állítása ellen, hogy Pest megye alispánjának bármilyen ügyben is jogcíme lenne arra, hogy a város területén hivatalos ténykedést fejtsen ki. A pesti követnek erre a kijelentésére a megyei küldöttek között — mint Kossuth tudósít róla — „kaczaj és zúgás támadt”, s miután Havas több ízben is hiába kísérelte meg beszédének folytatását, azzal a felkiáltással, hogy „ha hallgatni nem akarják, ő itt ülni nem akar”, városi követtársai egy részének társaságában eltávozott az ülésteremből. A visszamaradt városi követek közül a menthetők mentése érdekében Vághy arra próbálta rávenni a megyei küldötteket, hogy mielőtt ítéletet mondanának Pest város eljárása felett, alaposabban vizsgálják ki az ügyet; majd arra is felhívta a figyelmet: a vonatkozó törvényeknek a hasonló ese- 250 * 250 Jegyzőkönyv XII. 8. skk., KLÖM V. 121. 261 KLÖM V. 349. 178
