Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
máig is, és annak hasznából csak a nemes, nem pedig a városi polgárok fiai és annyivei kevésbé a többi adózók gyermekei részesíttetnek”, a gárda költségeit a „köz adóból” vonják le, s ezt az összeget „ezentúl maga a nemesség viselje”. A szegedi követ ugyanakkor küldői utasítása következtében kénytelen volt azt is kijelenteni, hogy az adónak csupán 1839. október 31-ig történő' megajánlását támogatja.204 Hódy és Gerencsér számára a negyedik rend többi képviselőjével a határidő kérdésében történt nyílt szembefordulás nyilván rendkívül kellemetlen lehetett, s különösen is visszás helyzetben érezhették magukat az április 11-i országos ülés után, amikor a felszólaló városi követek a határidő megszabása miatt támadták az ellenzéket, követelésüket az alkotmányt „megrázó elvnek” minősítették, s azzal szemben leghatározottabb tiltakozásukat jelentették be.205 Hódyék április 14-i jelentésükben kérték a tanácsot vonatkozó utasításának megváltoztatására, tekintettel arra, hogy annak „következésében a non ultrát kellett volna a K. Királyi Válasz, és a többi Királyi Városok meg álapodása ellenére is pártolniunk, millyetén ellenkező szavazatunk által szinte mi is a többi Királyi Városokkal ellenszegülésbe estünk volna”; a tanács azonban az utasítást nem kívánta megváltoztatni, s a jelentés felett annak tudomásulvételével egyszerűen napirendre tért.206 Szeged város sérelmeinek és kívánatainak „sorsa” Bujanovics, Kritske és Körber felszólalásai az 1836. március 24-i országos ülésen a porták ügyében, mint utaltunk rá, egyértelműen politikai célú megnyilvánulások voltak, s részét képezték a városi követek 1836. eleji, már említett, s később még részletesen ismertetendő akciósorozatának. A negyedik rend küldöttei a városi porták számának csökkentése érdekében a nádort is felkeresték, s megintcsak azzal az elsődleges céllal, hogy a harmadik rend politikájával szembeni tiltakozásuknak ilyen módon is kifejezést adjanak. Szeged városa számára azonban ez a probléma elsődlegesen nem elvi-politikai jelleggel bírt, hanem — mint láttuk — nagyon is gyakorlati fontosságú kérdés volt.207 Ez magyarázza mind a magisztrátus, mind a követek nagyfokú aktivitását, amit ebben az ügyben kifejtettek. Kérdéses természetesen, hogy törekvésük a portaszám leszállítására indokolt volt-e vagy sem; a „végeredmény” ennek eldöntésére természetesen nem elegendő, a város által felhozott érvek megalapozottságát illetően azonban többé-kevésbé jogos kételyeket támaszt. A porták országos szintű rendezésének terve egyébként már hosszabb idő óta napirenden volt, s a sérelmek összeszedésére kiküldött bizottmány is úgy foglalt állást a vonatkozó konkrét kérelmekkel kapcsolatban, hogy azok elintézése „az Országos Öszveírásbeli Rendszeres munkálat” alkalmával történhet majd meg.208 Időközben azonban kiderült, hogy a kérdéssel csak a következő országgyűlésen lehet érdemben foglalkozni. Ezért a rendek — még ugyanaznap, amikor a sérelmi választmány által előterjesztett anyagot tárgyalásba vették — a porták ügyében úgy határoz- 201 201 Az 1836. március 24-i országos ülésről 1.: Jegyzőkönyv XIV. 94. skk., vö.: KLÖM V. 577. skk. 805 Jegyzőkönyv XIV. 167. skk., KLÖM V. 620. skk., 628. skk. 806 CsmL Tanácsi iratok 1836: 1124. Az adókérdés egyébként az ellenzék teljes vereségével végződött; az országgyűlés az adót végül is a kormány által kért összegben, s minden feltétel nélkül szavazta meg. 807 Megjegyzendő, hogy Szeged mellett Trencsén és Újvidék városok, valamint Esztergom, Sáros és Krassó megyék nyújtottak még be a sérelmek és kívánatok között a portaszám csökkentésére vonatkozó kérelmet, természetesen ugyancsak gazdasági jellegű problémákra hivatkozva. 808 Iratok II. 283. 169
