Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

A résztvevők ezzel egyetértettek, Klapka József azonban kételyeit fejezte ki a felterjesztés hasznos voltát illetően; Temesvár követe ugyanis úgy látta: a városok mindenképpen rosszul járnak panaszaik felterjesztése esetén. Ha az uralkodó a negyedik rend számára kedvezőtlen választ ad, a városiakat kedvetleníti el; ha viszont a városok panaszait meghallgatja, akkor a nemesi képviselőket keseríti el, ami az országgyűlés munkájában okoz fennakadást, ez pedig mindenki számára igen kedvezőtlen következményekkel járna. Klapka azonban véleményével egyedül maradt; két nappal később azután ő is csatlakozott a többséghez. Ezen az augusztus 28-i összejövetelen abban a kérdésben próbáltak egyességre jutni a résztvevők, hogy kiknek a nevében terjesszék fel a folyamodványt. A felségelőterjesztés megszövegezésére kirendelt választmány tagjává választott Pósfay Sándor szükségesnek látta, hogy azt valamennyi városi követ aláírja; ezt azonban többen is ellenezték, s így végül abban állapodtak meg: a folyamodványt azok nevében terjesztik majd fel, akik azt hajlandók aláírni.179

A felirat ügyében a negyedik rend képviselői csak a következő év júliusának végén ültek ismét össze. Ennek nyilvánvaló oka az volt, hogy az anyag megszerkesztése rendkívül sok munkát igényelt; de feltételezhető, hogy a városok küldöttei egyideig várakozó álláspontra helyezkedtek, s a felirattal kapcsolatos tevékenységüket félbeszakították. 1835. februárjában ugyanis, mint ezt korábban már jeleztük, a városi bíróságokról szóló tervezet a főrendeknek a városok számára kedvező módosító javaslataival együtt újra a rendek elé került. A liberális megyei képviselők közül ekkor többen is állást foglaltak amellett, hogy a városi törvényszékek hatáskörét jelentősen megnöveljék, s február 17-én Tarnóczy Kázmér nyomatékosan figyelmeztette követtársait arra a veszélyre is, ami igen könnyen bekövetkezhet, ha a városi törvényszékek ügyében a főrendek a rendeknél messzemenően liberálisabbnak mutatkoznak. A városi követek említett nyilatkozatai a városi igazgatás demokratizálását illetően nagymértékben elősegíthették volna a javaslat megváltoztatását; a megyék küldöttei azonban a nemesség pillanatnyi érdekeit veszélyeztető módosítások elől most is mereven elzárkóztak.180

A kerületi ülés állásfoglalása annál is kevésbé meglepő, mert időközben a kormányzat segítségével előretörő konzervatív erők a megyék egy jelentős részében a liberális szellemű utasításokat konzervatív hangvételű pótutasításokkal váltották fel, s számos liberális pártállású követ is kénytelen volt a helyét konzervatív felfogású pályatársának átadni; az érdemi reform lehetősége így a korábbinál is messzebb került a megvalósulástól. A városi követek tehát folytatták előkészületeiket felségelőterjesztésük benyújtására. 1835. július 19-i konferenciájukon Mukits Simon mutatta be társainak a folyamodvány tervezetét; majd újra azt vitatták meg a konferencia résztvevői, hogy valamennyi városi követnek kötelező legyen-e vagy sem a folyamodvány aláírása. Hosszabb vita után Klapka József javaslatát fogadták el, s ismét úgy döntöttek: a feliratot nem az egész negyedik rend, hanem az azt aláíró városok nevében terjesztik elő; majd megállapodtak abban is, hogy akciójukról mind a nádort, mind a személynököt tájékoztatják. Abban a kérdésben azonban nem tudtak megállapodni, hogy a feliratban hangot adjanak-e azon véleményüknek, mely szerint az országgyűlés adott formájában törvénytelen, s ezért annak feloszlatását is

1,9 Takáts 82. sk.

180 Az 1835. február 16—20. közötti, illetve a február 27-i kerületi ülésről 1.: KLÖM IV. 215. skk., 229. skk.; 1. még a már említett 1835. február 22-i, valamint a márciu sl-i követjelentéseket is: CsmL Tanácsi iratok 1835: 683., illetve uo. 1835: 712. A városi bíróságok kérdése az 1835. május 18-i országos ülésen is szóba került, amikoris a soros kerületi elnök bemutatta a főrendekhez intézendő válaszüzenet szövegét, illetve az ehhez kapcsolt törvénytervezetet. (Ezekről I.: Jegyzőkönyv X. 284. Iratok IV. 87. skk., illetve uo. IV. 130. skk.); a kérdés érdemi tárgyalására azonban a későbbiekben már nem került sor az országgyűlésen.

163