Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

kérjék az uralkodótól. Végül több napos vita után úgy határoztak, hogy a feloszlatásra vonatkozó kívánságukat kihagyják a folyamodványból.181 A folyamodvány véglegesként elfogadott szövegváltozata július végére készült el;182 ezután a feliratot az uralkodónak átnyújtó küldöttséget választották meg: ennek tagjai Vághy Ferenc, Dienes István, Mukits Simon és Stajdacher József, Zágráb város bírája és országgyűlési követe lettek. A küldöttség feladata volt az is, hogy a ná­dort a felirat tartalmával megismertesse, s a nádor jóváhagyását annak az uralkodó­hoz való eljuttatására kieszközölje. A főherceg a városi követek tervét helyeselte, majd a folyamodványban foglat kívánságaik teljesítésének támogatására vonatkozóan is ígéretet tett a negyedik rend képviselőinek.183 A városi követek küldöttsége — mint korábban már említettük — 1835. augusz- augusztus 23-án jelent meg az uralkodó előtt. A király a városiak kérelmét a küldöt­tektől átvette, s az abban foglalt panaszok alapos kivizsgálását, továbbá a jogos sérelmek orvoslását is kilátásba helyezte. Az uralkodó ígéretét azok a befolyásos kormányférfiak is megerősítették, akiket Vághy és követtársai ugyancsak felkeres­tek. s ügyük támogatására felkértek.184 A felségelőterjesztés tartalmának részletes ismertetése itt semmiképpen sem lehet a feladatunk, néhány fontosabb gondolatát azonban a későbbi fejlemények megértése érdekében is feltétlenül meg kell említenünk. A folyamodvány készítői mindenekelőtt arra emlékeztették az uralkodót, hogy a városok a harmadik rend létérdekeiket veszé­lyeztető politikája miatt már egy 1830. október 30-án kelt hasonló feliratban is kérel­mezték jogaik hathatós védelmét. Helyzetük a folyamatban lévő országgyűlésen csak tovább romlott, különösen amiatt, mert a kerületi ülések szerepe mindinkább növe­kedik, jóllehet az előző országgyűlésen az alsótábla ekkori elnöke kijelentette: a ke­rületi üléseken sem szavazásnak, sem határozathozatalnak nincs helye. Ennek ellenére ott minden — kevésbé lényeges kérdésben is — a megyék szavazatait egyenként kiveszik, ugyanakkor a városok szavazatai votum curiatumként vétetnek csak számí­tásba. Az országos ülések ezzel szemben a határozatok hivatalos tudomásulvételének, s a főrendekhez való eljuttatásának fórumává jelentéktelenedtek. A későbbiekben áttekintik a városok országgyűlési helyzetének az 1608. évi koronázás utáni 1. te. életbe lépést követő fejlődését, s kifejtik: ha — különösen az ország főtisztviselőinek megválasztása alkalmával — olykor-olykor került is sor a kö­vetek egyenkénti megszavaztatására, a szavazás az 1825—27. évi országgyűlésig álta­lában nem volt szokásban, hanem a táblák „többnyire némelyeknek a többség által jóváhagyott tanácsa és a kiválóaknak tapasztalata és ítélete alapján tárgyaltak és ha­tároztak”. Ezt a gyakorlatot váltotta fel a megyék szavazatainak egyenkénti számba­vétele. Ebben a negyedik rend képviselői semmi kivetnivalót nem találtak, ám hang­súlyozták : ha ez a szokás vált elfogadottá, a városok szavazatait is ennek megfelelően kell értékelni. Azt is elismerték, hogy a régi szisztéma szerint a városok küldötteinek a határozathozatalban valójában nem volt alkalmuk résztvenni, eltérő véleményük kijelentésére azonban mindenkor megvolt a lehetőségük. Az adott helyzetben kényte­lenek szembenézni azzal is, hogy a publico-politicai munkálat tárgyalásának idejéig jelenlegi kedvezőtlen jogállásukon nem sikerül változtatniok. Ám aggodalmukat fejezték ki az országos bizottság városi tervezetével kapcsolatban is, hiszen annak 181 Takáts 83. sk. 188 Erre 1. a Pest városi követek 1835. július 29-én kelt jelentését: BFL Pest. Rendeletek és fel- terjesztések a. n. 4500. 183 Takáts 84. sk. 181 Erről 1. az 1835. szeptember 4-i pesti követjelentést: BFL Pest Rendeletek és felterjesztések, a. n. 4500. L. még: Gárdonyi 111. 164

Next

/
Thumbnails
Contents