Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

tartottak,173 majd a június 4-i és 6-i üléseiken hivatalosan tárgyaltak a kérdésről. A főrendek állásfoglalása reményekkel tölthette el a negyedik rend képviselőit ügyüket illetően; hiszen a főrendi tábla tagjai a városi törvényszékek hatóságának kiterjesztését feltétlenül szükségesnek ítélték, s ennek érdekében javasolták többek között, hogy a városban élő nemesek ne csak városi ingatlanaikat illetően tartozzanak a városi bíróság joghatósága alá, de a városban lakó, s polgári foglalkozást űző nemesek anyagi jellegű ügyeiben is ez a fórum járjon el. Szükségesnek látták továbbá a hono- ratiorok valamennyi ügyének a városi törvényszék alá rendelését, s ki kívánták mondani azt is, hogy a városi bíróságok a nemesek megbírságolására is jogot kapnak. A nemesek által zálog gyanánt lekötött javakkal kapcsolatban úgy kívántak rendelkezni, hogy ha a nemesi és városi birtok egyenlő mértékben szerepel zálogként, az eljáró fórum megválasztása a felperes joga, ha pedig „a polgári vagyon előlegesen és a nemesi javak hozzájárókép lennének ki jelelve”, az eljárás a városi bíróságra tartozik. Ugyanígy akartak rendelkezni mind a nemesi javakkal bíró, mind a vagyontalan nemesek házbértartozásai, valamint a városi adók és terhek vonatkozásában is; s a városi bíróság joghatóságát mondták ki vagyonos és vagyontalan nemesek auszugá- lis — vagyis az iparosoknál és kereskedőknél hitelbe történt vásárlások következtében keletkezett — adósságai esetén is. Végül szükségesnek tartották annak törvénybefoglalását is, hogy a város ban élő nemesek nem nemes szolgái ügyeiben minden esetben a városi bíróságok járjanak el.174

A főrendek vitája alkalmával a városok rendezésének kérdése is minduntalan szóba került, s bár a rendezés közeli lebonyolítását illetően a főrendi tábla tagjainak nem voltak illúzióik, ismertetett javaslataikat annak szem előtt tartásával tették meg. Bihar megye rendei a debreceni magisztrátus megkeresését tárgyalva már nem voltak ennyire optimisták; s ennek következtében a városi bíróságok hatáskörének kiterjesztésével kapcsolatban úgy foglaltak állást, hogy a rendezés elmaradásának lehetőségével is számolni kell, és a problémát ennek megfelelően szükséges megközelíteni. Azt elismerték, hogy a városok kívánsága jogos a törvényszékeik hatáskörének kiterjesztését illetően; a lehetséges intézkedéseket azonban két „osztályba” sorolták. Az elsőbe azok kerültek, amelyek „a Királyi Városoknak mostani hibás helyhezteté- sükben is szükségesnek látszanak”, a másodikba pedig azok, amelyek véleményük szerint a városok „czélerányos elrendeltetésekkel... elkerülhetetlenekké válni fognak”. A rendezés elmaradása esetén is szükségesnek mondták, hogy a városi szabályrendeletek ellen vétő nemeseket a városi bíróság vonja felelősségre, a városi bíróság illetékességét látták a nemesek nem nemes szolgái által elkövetett bűntettek esetében is jogszerűnek; azokban az ügyekben pedig, amelyekben „különös” zálog gyanánt városi és nemesi javak egyaránt szerepeltek, a bíróság megválasztását a felperesre kívánták bízni. A városok igazgatási rendszerének demokratizálása, s ezzel együtt a Kamarától való függetlenné válása esetén pedig úgy vélekedtek, hogy „a Város kebelében lakó minden nem nemesi birtokos nemesnek polgári dolgokban a Városi Törvény Szék alá való tartozása el kerülhetetlenül szükséges és kívánatos”. Bihar megye rendei ez utóbbi intézkedéstől ugyancsak a gazdasági élet fellendülését, valamint az érdekegyesítés realizálódását várták, s ez utóbbi területen a királyi városok szerepét ők is különösen fontosnak mondatták. Mindezekre való tekintettel felszólították a „testvér” törvényhatóságokat a fentiekben körvonalazott program kidolgozására, s nyo173 KLÖM m. 182.

174 Uo. III. 202. skk. L. még Hódy Imre 1834. június 8-án kelt jelentését: CsmL Tanácsi iratok 1834: 2005. A főrendek vonatkozó üzenetét 1.: Iratok III. 60. skk.

161