Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

szetes következése oily állásnak, mellyben egy egész Status Political semmiségét érezni kéntelenítetik”. Ám nemcsak Császár Sándor sietett a városi követek védelmére, a személynök sem látta Vághy megbüntetését indokoltnak; ugyanakkor Sopron város követe — nyilván amiatt, hogy az országgyűlés munkáját ne nehezítse, s a hbe- rálisokkkal való együttműködés lehetőségét se veszélyeztesse — óvását, bár nem ex- pressis verbis, lényegében visszavonta. Ez persze a városok kudarcának teljes elismerését is jelentette, de egyúttal a küzdelemnek a kudarc ellenére történő továbbfolytatása melletti igen határozott állásfoglalás is volt.164

A városi követek küzdelme több vonalon is kibontakozott, illetve folytatódott. Egyrészt újra és újra állást foglaltak a városok igazgatási rendszerének reformja mellett. így Hódy Imre a tárnokszékről szóló javaslat országos ülési tárgyalása során — az 1834. április 29-i ülésen — nyilatkozott arról, hogy mind a tárnokszék, mind a városi bíróságok tagjai választásának jogát ki kell terjeszteni, éspedig nem csak a polgárokra, de „a jó lelkű tőkés, birtokos és nagyobb adót fizető” városlakókra is. Igaz, a szegedi követ a probléma érdemi tárgyalását ugyancsak a publico-politicai munkálat idejére kívánta halasztani, ám utalt arra: ez csupán az alsótáblai többség vonatkozó határozata miatt történt így, s a kérdésben annak idején ismét ki fogja fejteni álláspontját.165 A választójog elvének kiterjesztése mellett ugyanezen az ülésen Vághy Ferenc, Pósfay Sándor, Havas József, Haske Sándor és Kntske József is szót emelt, illetve támogatták a liberális megyei követeket abban, hogy a javaslat szövegébe az is belekerüljön: a tárnokszéki tagságra a jelölteket ezután „szabad szavazatokkal” választják meg.166 1835. február 16-án azután — amikor a városi bíróságról szóló javaslat a főrendek vonatkozó üzenetével újra a kerületi ülés elé került, és Somssich Miklós ismét előterjesztette a városi törvényszékek tagjainak választására vonatkozó javaslatát — a városi követek közül Haske és Pósfay annak azonnali elfogadását ajánlották. A somogyi javaslatot azonban a megyei követek többsége most sem kívánta tárgyalni,167 majd másnap elvetették Hertelendy Miksa, Torontál megyei táblabíró, a megye első követe által benyújtott azon indítványt is, amely a Somogy megyei indítványnál jóval radikálisabb volt, s a választójogot a polgárokon kívül lényegében a Hódy által már említett városlakókra is ki akarta terjeszteni.168

A negyedik rend küldöttei ugyanakkor a városi törvényszékek hatáskörének az alsótáblai többség által elfogadott javaslatban foglalt szűkítése ellen is felléptek. Az 1834. április 26-i országos ülésen, a Jász-kun kerület bíróságairól készült törvény- tervezet tárgyalásakor a városi követek nevében Hódy Imre is tiltakozott a kerületben élő nemesek ügyeinek megyei törvényszék hatáskörébe rendelése ellen, s hangoztatta: elengedhetetlen, hogy „ki ki azon Bírótól, kinek választásában részt vett, vehesse ítéletét”.169 Hódy fellépésének valódi indoka a rendek előtt annál is inkább egyértelmű kellett legyen, mivel a vita során újra meg újra elhangzottak a kerületi és a városi bíróságok hasonlóságára történő utalások. Éppen ezen ok miatt is tiltakozott a konzervatív megyei követek egyik prominens képviselője, Andrássy József Esztergom

164 Az 1834. április 18-i eseményekről 1.: uo. VII. 56. skk. valamint KLÖMIII. 68. skk. Vő.: Gárdonyi 112.

iss jegyzőkönyv VII. 338. sk. L. még az 1834. május 4-i követjelentést is: CsmL Tanácsi iratok 1834: 1634.

166 A tárnokszékről szóló törvényjavaslat országos ülési tárgyalására április 28-án és 29-én került sor; erről 1.: Jegyzőkönyv VII. 292. skk., KLÖM III. 102. skk.

167 KLÖM IV. 215. skk.

168 Uo. IV. 218. sk. Mindkét ülésről 1. még Hódy és Gerencsér 1835. február 22-i jelentését: CsmL Tanácsi iratok 1835: 683.

109 Jegyzőkönyv VII. 288. L. még az 1834. április 27-i követjelentést is: CsmL Tanácsi iratok 1834: 1506.

159