Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

a figyelmet arra is, hogy a városi bíróságok hatáskörének kiterjesztése feltétlenül indokolt és szükséges is, de ennek mindenképpen előfeltétele a szabad királyi városokban szokásos választási szisztémának egyszer s mindenkorra való megszüntetése.

Somssich javaslatát a liberális megyei követek közül Bezerédj, Deák és Palóczy mellett Tarnóczy Kázmér, Bars megye főjegyzője és második követe, valamint Páz- mándy Dénes, Komárom megye első alispánja és első követe támogatták; ugyanakkor a személynök és a konzervatív megyei követek arra való hivatkozással, hogy a kérdés nem a törvénykezési, hanem a publico-politicai problémakörhöz tartozik, s per excerpta ilyen jelentős kérdésben nem lehet határozatot hozni, az indítvány elvetéséért szálltak síkra. A városi követek, akiket feltételezhetően nem ért váratlanul a Somogy megyei követ javaslata, az egyetlen Gaál József kőszegi követ kivételével elvben az indítvány elfogadása mellett nyilatkoztak. Igaz, Vághy, Havas, Kritske és Nagy Benedek a problémáról való érdemi döntést ugyancsak a publico-politicai operátum tárgyalásának idejére kívánták halasztani; Bujanovics Vince, Dienes István, Gallé Menyhért, Szumrák János, Has ke Sándor, valamint Körber János újvidéki polgár- mester, a város első követe azonban az indítvány azonnali elfogadását sürgették. A vitában Hódy Imre is felszólalt, s közvetve ő is a választójog kiterjesztése mellett nyilatkozott; beszédének nagyobb részében azonban a városiak által előterjesztett javaslat elfogadására kívánta a rendeket rábeszélni, s annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy a városi bíróságok hatáskörét az ezen javaslatban foglaltaknál is kiterjedtebben kell megállapítani. Hódy felszólalása természetesen visszhang nélkül maradt; az ülés résztvevőinek a Somogy megyei indítvánnyal kapcsolatban kellett állást foglalniok. Ez meg is történt, s a többség Somssich javaslatát elvetette.159

Kossuth a történteket kommentálva arról írt, hogy a somogyi követ által felvetett kérdés, „melly nem az indítvány szerént dőlvén el, mint hogy élet ere volt a városok iránti intézkedésnek, minden engedményi készséget levert, és sajnálandó szakadásnak, zavarnak és idővesztésnek, számtalan kedvetlenségnek lön jelenleg tsak nem orvosolhatatlan kútfeje”; majd a szavazásról azt közli, hogy Somssich indítványának azonnali elfogadására 24 megye, valamint a Jász-kún és a Hajdú kerületek, elhalasztására pedig 25 megye és a káptalani követek szavaztak, s ezért „ez utolsó, minthogy a kir. városok szavazatjokat elenyésztették, végzésnek nyilatkoztatott”. Kossuth a javaslat bukását így a városi követek állásfoglalásának tulajdonítja, ami már csak amiatt sem felel meg a tényeknek, mert ha a városi szavazatok elidálták egymást, akkor 26 szavazat állott 26 szavazattal szemben, az érvénytelenné vált szavazat pedig semmiképpen nem szolgálhatott alapul a személynöknek a többség kimondására. A hivatalos jegyzőkönyvet véve figyelembe ennyire csekély különbség nem tűnik ki a kétféle álláspont között; a városi követek ismertetett állásfoglalása azonban jó alkalmat adott a megyék küldötteinek arra, hogy immár az ezen állás- foglalásra való hivatkozással utasítsák el a városiak követeléseit.

S erre már a következő országos ülésen sor került, mégpedig azzal a Vághy által előterjeztett indítvánnyal kapcsolatban, amely a városi követek által benyújtott törvényjavaslat 2. §-ával összhangban a városi bíróságok hatáskörének a városokban élő honoratiorok ügyeire való kiterjesztésére irányult. A negyedik rend küldöttei a

iss jegyzőkönyv VI. 363. skk., KLÖM III. 46. skk. Az ülésről Hódy és Gerencsér 1834. április 13-án tájékoztatták küldőiket; ezt 1.; CsmL Tanácsi iratok 1834: 1304. L. még a kérdéshez: Gorove 58. sk. Deák beszédét közli: Kónyi I. 68. sk. A Somssich Miklós javaslatának alapjául szolgáló megyei közgyűlési határozat egy példányát 1.: BFL Pest. Rendeletek és felterjesztések a. n. 3803. Arra a kérdésre, hogy a negyedik rend küldöttei miért támogatták az ismertetett indítványt, amely a szabad királyi városoknak, pontosabban azok vezető testületéinek közvetlen érdekeit kétségkívül veszélyeztette, a későbbiek során kíséreljük meg a válaszadást.

157