Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
A megyei követek a városokban élő nemesek személyét érintő pereket kivétel nélkül ki kívánták vonni a városi bíróságok hatásköréből, a városi ingatlanaikat illető ügyekben azonban elismerték a városi törvényszékek illetékességét. Abban a kérdésben viszont már nem volt egyetértés a nemesi követek között, hogy a városi birtokaikkal összefüggő személyes ügyek — így a hatalmaskodás, valamint a kártétel fogalmát kimerítő cselekmények — mely bíróság elé tartozzanak; igaz, a városi bíróság illetékességét ezekben az esetekben a liberális megyei követeknek is csak egy elenyésző hányada kívánta kimondani. A liberálisok többsége is ellenezte továbbá, hogy a városi bíróság ítélkezzék a birtoktalan nemesek bármely ügyében, beleértve azt az esetet is, ha az ilyen nemesek a nem nemes váró;lakókkal szemben fennálló adósságaikat nem fizetik meg. Ugyanakkor a többség elfogadta — a konzervatív megyei politikusok igen heves tiltakozása ellenére — azt az elvet, hogy a városokban élő nemes ek bármely vonatkozásban elismerhessék maguk felett a városi törvényszékek illetékességét; s azt is, hogy az ilyen jellegű szerződések a szóbanforgó nemes örököseit is kötelezik az anyagi vonatkozású ügyekben. Kimondták továbbá, hogy a kétes nemességű személyek perei ugyancsak a városi bíróság hatáskörébe kell tartozzanak; a nemesek nem nemesi származású szolgái által elkövetett bűncselekményt azonban a megyei törvényszék hatáskörébe utalták. Határoztak arról is, hogy amennyiben nemes személy kizárólag városi ingatlanait köti le zálog gyanánt, az ítélkezés joga a városi bíróságot illeti; ám ha nemesi és városi birtokok együtt köttettek le zálogként, az eljárás a megyei törvényszék előtt folytatandó le.149 A városi követek azt, hogy a városokban élő nemesek személyes jellegű ügyeiben a megyei törvényszék az illetékes fórum, elvben elismerték; gyakorlatban azonban csak a nemesi birtokokkal rendelkező nemesi származású városlakókat látták a városi bíróság hatásköréből ki vonhatónak; a birtoktalan nemesek, valamint a nemesek nem nemes szolgái által elkövetett bűncselekmények feletti ítélkezés jogát a „jó rend” fenntartása érdekében mindenképpen a városi bíróság számára akarták biztosítani. A személyesnek minősített ügyek körének csökkentését, továbbá a birtoktalan nemesek adóssági ügyeinek a városi bíróság által történő tárgyalását elsősorban a gazdasági érdekekre hivatkozva szorgalmazták. Ugyanilyen meggondolásból látták szükségesnek azt, hogy ha zálogként nemesi és városi javak egyaránt leköttettek, az érdekeltek szabadon választhassák meg, hogy mely fórum elé kívánják vinni ügyüket. A viták során Pósfay Sándor ugyanakkor azt is hangoztatta: a fenti követeléseket már csak amiatt is teljesíteni kellene, mivel „felállíttatatott azon elv, hogy az ország lakossai egyesítessenek, a köz falak eltöröltessenek, s így a haza erköltsi és political ereje neveltessék”, de nyomtékosan utalt arra is: a megyei követek a városi bíróságokai szembeni „szűkkeblűsége” mindenekelőtt a városokban letelepedett, s ipari, valamint kereskedelmi tevékenységet folytató nemesek számára hátrányos, de hátrányos természetesen minden más, a városokban rövidebb-hosszabb ideig tartózkodó nemes számára is.150 A liberális megyei követek közül Balogh János a „köz falak” és „különségek” eltörlése érdekében a városi követeléseket hajlandó volt elfogadni;151 ugyanakkor a liberális megyei követek között ugyancsak hangadó Dubraviczky Simon, Pest megye első alispánja és első követe, kijelentette: „küldői, ha bizonyosak lennének, hogy a városok úgy fognak coordináltatni, ahogy ők kívánják, alája vetnék a nemest a vá149 Az 1833. december 11—19. közötti kerületi ülésekről 1.: KLÖM II. 475. skk. A december 11-i és 12-i kerületi ülésekről 1. még az előző jegyzetben említett szegedi követjelenstét; a december 13—19. közöttiekről 1.: CsmL. Tanácsi iratok 1833: 3622. 160 KLÖM II. 481. sk. 151 Uo. II. 479. 153
