Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

rosi bíróságnak”, ennek hiányában viszont csak ahhoz hajlandók hozzájárulni, hogy a nemes kötelezhesse magát a városi törvényszék illetékességének elismerésére.182

Az érdekegyesítés, valamint a városok igazgatási rendszerének demokratizálása a tárnokszéki javaslat tárgyalásakor is szóba került. A liberális nemesi politikusok a tárnokszéknek, mint külön fellebbezési fórumnak a megszüntetését, s a királyi, valamint hétszemélyes tábla általános fellebbezési fórumokká tételét a polgári jellegű jogegyenló'ség megvalósítása érdekében tartották feltétlenül szükségesnek; a városi követek viszont azért ragaszkodtak a tárnokszék fenntartásához, mert a külön városi fellebbezési fórum létezésében és működésében bizonyos mértékű biztosítékot láttak a nemesség város ellenes törekvéseivel szemben. így érthető', hogy a városi követek közül csupán Vághy Ferenc, valamint Szumrák János, Besztercebánya főjegyzője és első követe nyilatkoztak — ugyancsak a polgári jogelvek érvényesítése, s így az érdekegyesítés realizálása érdekében — a tárnokszék eltörlése mellett. Ugyanez az elv hatotta át azt a javalatot is, amelyet Balogh János vetett fel, s a megyei követek közül Bezerédj István, Klauzál Gábor és Nagy Pál is támogattak, és amelynek értelmében a tárnok- szék megszüntetése esetén a hétszemélyes tábla tagjai között két városi ülnök is helyet foglalna.

A tárnokszék azonban a többség határozata következtében fennmaradt; jelentősebb vita csak a tárnokszék tagjainak választását illetően bontakozott ki. Azt a rendek mindenképpen meg kívánták akadályozni, hogy az ülnököket a tárnoknak legyen joga akár kinevezni, akár az uralkodónak a kinevezendő személyeket javaslatba hozni; ugyanakkor a liberálisoknak az a törekvése, hogy a szóban forgó bírákat a városok szabadon válasszák, megint csak meghiúsult. Végül azt a Prónay János által javasolt megoldást fogadták el, amely szerint valamennyi szabad királyi város ajánl egy-egy tagot, s az uralkodó ezek közül a személyek közül választja ki a 12 ülnököt. Ennek a megoldásnak helyességét azonban Palóczy László vitatta, mivel eredményeképpen csupán a magisztrátus már amúgy is igen nagy hatalma növekednék még tovább, s kijelentette: a városok „elrendelését” lent, nem pedig „felül a tárnokszéken” kell kezdeni. Palóczy ellenvetésének jogosságát a városi követek nevében Pósfay Sándor elvben elismerte, a juridicai és a publico-politicai problémák összekeverését azonban célszerűtlennek mondotta; s ezt az álláspontot a többség is elfogadta.153

A kerületi ülésen elért eredményekkel — különösen a városi bíróságok illetékességének meghatározásával — a városi követek a legmesszebbmenőkig elégedetlenek voltak, s újabb és újabb kísérleteket tettek a számukra kedvezőtlen döntések megváltoztatására. Ennek érdekében december 10-e után a kerületi ülésekkel párhuzamosan,

153 Uo. n. 490.

153 A tárnokszékről, valamint a kúriáról szóló javaslatok 1834. január 20—25. közötti kerületi vitáit 1.: uo. II. 576. skk. L. még Hódy és Gerencsér 1834. január 26-án kelt igen részletes jelentését, valamint a tanács ezzel kapcsolatos reflexióit: CsmL Tanácsi iratok 1834: 287, illetve uo. Tanácsi jkv. 1834: 287. A városi követek egyébként egy törvényjavaslatot is benyújtottak a tárnokszék szervezetére és működésére vonatkozóan; ezt azonban a rendek nem kívánták tárgyalni, ám néhány gondolatát — főként ezen törvényszék ülnökeire vonatkozóan — a kerületi javaslatba átvették. A tárnokszék eltörlésének szükségességére egyébként az egyházi nemesek önálló törvényszékeiről szóló javaslat tárgyalása során elmondott beszédében Kölcsey is nyomatékosan felhívta a figyelmet. A szatmári követ itt is elsősorban az érdekegyesítés megvalósításának fontosságát hangsúlyozta, s ezért sürgette minden olyan fórum felszámolását, amely a feudális eredetű előjogok továbbélését elősegíthette. Ezzel kapcsolatos beszédét I.: KLÖM II. 697. Itt egyébként röviden szeretnénk utalni arra, hogy a polgári jogelvek érvényesítése területén már az is jelentős előrelépés lett vona, ha a tárnokszék mellett létező egyéb városi fellebbezési fórumokat •— az országbírói széket, valamint a bányavárosok külön fellebbviteli bíróságát —sikerült volna megszüntetni, s a tárnokszéket egységes városi fellebbviteli fórummá lehetett volna tenni. Erre azonban, mint látni fogjuk, ezen az országgyűlésen nem került sor.

154