Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

tiltakozásukat a harmadik rend eljárásával szemben, követeljék a városok szavazatainak a törvények rendelkezése szerinti beszámítását, s ezzel szoros összefüggésben annak az utols ó néhány országgyűlés en kialakult gyakorlatnak a felszámolását, amelynek eredményeképpen a kerületi ülések pusztán tanácskozó jellege megszűnt, s ezek az ülések határozatokat hozó fórumokká lettek.148

A megyei követek a városok követelését ez alkalommal is elutasították, s ezt a városi követek most annál is inkább sérelmesnek érezték, mert követelésük elutasítása a saját és legelemibb érdekeiket érintő' kérdések intézéséből való kizárásukat jelentette. És a városok szempontjából valóban nagy tét forgott kockán; az, hogy a negyedik rend meg tudja-e akadályozni vagy sem a harmadik rendet a gazdas ági, társadalmi és politikai élet területére egyaránt kiterjedő, s a negyedik rend helyzetét messzemenően veszélyeztető aspirációinak győzelemre vitelében. A városok küldötteinek aggodalmai érthetőek, hiszen már az országos bizottsági javaslat is a leghatározottabban erősíteni kívánta a városokban élő nemesek helyzetét a városi bíróságokkal szemben, s az országgyűlésen eddig tett erőfeszítéseik kudarca helyzetük javítása érdekében ugyancsak jogos borúlátással töltötte el a polgári rend küldötteit. Érthető, hogy a leg- hosszadalmasabb, s legszenvedélyesebb viták a városi törvényszékeknek a nemesek ügyeit érintő hatáskörének kérdésében bontakoztak ki.

118 Erre az 1833. december 10-i kerületi ülésen került sor, s a városi követek nevében Pósfay Sándor, Havas József, Vághy Ferencz és Kritske József kértek ez alkalommal szót. Az ülésről 1.: KLÖM II. 471. skk., valamint Hódy és Gerencsér 1833. december 15-i jelentését: CsmL. Tanácsi iratok 1833: 3601. A városi követek demonstrációjáról december 16-án Havas József is beszámolt küldőinek, s azt állította, hogy a városi követek felszólalásai „azt a jót legalább szülték, hogy ezen 2-ik Czikkelyre (ti. városi bíróságról szólóra) nézve a Városi követek nem csak a vármegyebéliek előtt hallgattatok meg, hanem szavatolásban is mindazok, kik ezt egyenként előadni akarták, számba vevődtek; ez legalább az érintett Czikkelynek 1 §-ára megtörtént” (BFL. Pest Rendeletek és felterjesztések a. n. 4500.). Nagy Benedek korábban említett december 19-i jelentésében ugyancsak utalt arra, hogy a városi bírósági javaslat tárgyalása idején „a T. Negyedik Status követyeinek előadásai a kerületekben oly alakban öltöztek, melyben eddig divatkozva nem szemléltettek”; majd az 1834. június 7-i jelentésben újra hangsúlyozta, hogy — december 18-ig — „a Városi Követek más alakban állanának a kerületekben, mint is akkoráig szemléltettenek”, s csak december 19-én, a szóban forgó javaslat 6. §-ának tárgyalásakor kellett ismét tapasztaltok, hogy a negyedik rend küldöttei „a kerületekben tsak a hallgatók közé számláltattnak”, mivel ekkor a városi követek voksa „szokás szerént ... nem divatkoztatott”. (BFL Buda. Országgyűlési iratok.) Az Országgyűlési Tudósításokban azonban semmi nyoma nincs annak, hogy a városi követek szavazatait december 10—18 között az eddigi gyakorlattól eltérően vették volna számításba; sőt, úgy tűnik: a városi követek ezeken az üléseken deklaratív módon tartózkodtak a szavazástól, a vitákban azonban természetesen igen aktívan részt vettek.

A városi követek által említett törvények az 1608. évi koronázás utáni 1. te., valamint azok a későbbi törvények, amelyek a szabad királyi városi rangra emelt helységeket inartikulálták, vagyis az országgyűléseken ülési és szavazati joggal ruházták fel. A negyedik rend küldötteinek az az állítása, hogy a kerületi ülések határozatokat hozó fórumokká lettek, a tényeknek annyiban kétségkívül megfelel, hogy a napirenden lévő kérdéseket szervezett formában először ezeken az üléseken tárgyalták; az itt elfogadott határozatokat azonban az ügyrend értelmében az országos üléseken minden esetben újra kellett tárgyalni, ha azokat a főrendi táblához továbbítani akarták. Ezeknek a kérdések- ták; az itt elfogadott határozatokat azonban az ügyrend értelmében az országos üléseken minden nek a részletes ismertetésétől itt el kell tekintenünk; arra viszont mindenképpen utalnunk kell, hogy a kerületi üléseken a törvényhatóságok szavazatait általában számlálták, de csak a megyék és a szabad kerületek voksait vették külön-külön figyelembe, a városi, valamint a káptalani szavazatokat kizárólag Votum curiatumként számították be. Ezzel szemben az országos üléseken — az évszázados szokásnak megfelelően — az elnök a szavazatokat nem számolta, hanem „mérlegelte”, s a többségi határozatot ilyen módon mondotta ki. A negyedik rend követei azért tiltakoztak újra meg újra a szavazásnak a kerületi üléseken gyakorolt rendszere ellen, mert féltek attól, hogy ez jogszokássá válva hosszú időre teljesen megfosztja a szabad királyi városokat az országos politika alakításában való érdemi részvétel lehetőségétől. Ennek a problémának a részletes tárgyalása sem lehet itt feladatunk; egyes vonatkozásaira azonban már a korábbiakban többször utalnunk kellett, más részletkérdésekről pedig a továbbiakban lesz még szó.

152