Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

A városok tizedfizetés alóli mentesítését a késó'bbiekben sem sikerült azonban kiharcolni;144 még kevésbé sikerült — mint utaltunk már rá — az érdekegyesítés valóban magasztos eszméj’éből a gyakorlatban bármit is megváló; ítani, bár — erró'l is volt szó a korábbiakban — mind a liberális megyei követek, mind a városok küldöttei valóban ó'szintén törekedtek erre. Ám mind a ténylege;en meglévő' akadályok, mind a szubjektív előítéletek, fenntartások és félelmek nagymértékben nehezítették ezt a folyamatot, amely kétségkívül pozitív irányba fejlődött, de ugyancsak rendkívül lassú, s megtorpanásoktól és visszaesésektől terhelt folyamatnak bizonyult. Igen jól érzékelhetők ezek a problémák a városi bíróságok rendezésével kapcsolatos tárgyalásokon; de — mint láttuk, s még látni fogjuk —jónéhány egyéb üggyel kapcsolatban is újra meg újra felmerültek. A kérdés részletes tárgyalásától itt el kell tekintenünk, mint ahogy a városi törvényszékek rendezésével összefüggő viták ismertetése esetén is a lényegesebb mozzanatok jelzésére lehet csupán szorítkoznunk.

Viták a városok törvénykezési rendszerének

REFORMJÁRÓL

A juridical operátum tárgyalása az 1833. november 21-i kerületi ülésen kezdődött, ezen belül a városi bíróságok rendezésének kérdése 1833. december 10-én került a rendek elé — a városi követek kívánságának is megfelelően145 —; úgy tűnik azonban: a negyedik rend küldöttei megbánták, hogy a törvénykezési tárgy felvétele

144 A rendek a vonatkozó törvényjavaslat véglegesnek szánt szövegét az 1834. augusztus 30-i, illetve szeptember 1-i kerületi üléseken állapították meg (KLÖM III. 477. skk.), majd azt a november 5-i országos ülés is elfogadta (Jegyzőkönyv IX. 135. skk., KLÖM III. 670. sk.), ennek érdemi tárgyalására azonban már nem került sor. mivel a törvénykezési munkálat időközben lekerült a napirendről. Azexcerpták között azonban a kérdést ismét csak napirendre tűzték, s ekkor egy ideiglenesnek szánt tervezetet fogadtak el, amely a korábbi tárgyalásokon lefektetett elvnek megfelelően a tized kötelező megválasztását mondta ki, s rendelkezéseket tartalmazott a földesurak által történt tizedbérlések megszüntetéséről .illetvearról is, hogy ezek a bérleti szerződések haladéktalanul a tizedfizetésre kötelezettekre ruházandók át. (Iratok VI. 46. skk., vö: KLÖM V. 202.) Az ezen javaslat körül kibontakozó hosszadalmas vitákban a városi követek ismételten a tizedfizetési kötelezettség eltörlése, vagy legalább a királyi városok mentesítése érdekében léptek fel; illetve az ellen tiltakoztak, hogy a megváltással kapcsolatos eljárást a királyi városok területén megyei tisztviselők bonyolítsák le. Ugyanakkor a főrendek újra meg újra visszadobták a rendek javaslatát, míg végül a főrendekhez intézett 10. üzenetükben a rendek beleegyezésüket adták egy olyan értelmű törvénycikk megalkotásába, amely — ideiglenes rendezésként — annyit mondott ki. hogy azok az intézkedések, amelyek a kilenced beszedésének módját, idejét és megváltásának lehetőségét szabályozzák, a tizedre is alkalmazhatók. Ezt a megoldást az uralkodó is elfogadta, s a vonatkozó jogszabály mint az 1836. évi 36. te. került szentesítésre. A kérdés összefoglaló ismertetését I.: Horváth I. 412. skk.

145 A juridicum második helyen való felvételét az uralkodónak a tárgyak sorrendjére vonatkozó, korábban már említett leirata javasolta; a rendek egy jelentős része azonban az urbariale után a kereskedelmi, majd az adóbiztosi munkálat tárgyalását szorgalmazta. A sorrenddel kapcsolatos vita így 1833. május hónap folyamán kiújult. A városi követek a május 6-i országos ülésen szóltak hozzá igen nagy számban a kérdéshez, s többségük a királyi prepozíció elfogadása mellett kardoskodott. Álláspontjukat azzal az érveléssel indokolták, hogy a törvénykezési viszonyok rendezése a kereskedelem fejlődésének elengedhetetlen előfeltétele; kijelentették azonban azt is: a juridicum után rögtön a commercialét kell tárgyalni, s állást foglaltak amellett is, hogy az úrbéri, a törvénykezési, a kereskedelmi és az adóbiztosi javaslatok együttesen terjesztendők fel az uralkodóhoz szentesítés végett. Az ülésen Hódy Imre is felszólalt, s ő is a fentiekben körvonalazott véleménynek adott hangot. A vita a következő hetekben is folytatódott, míg a többség végül is elfogadta az uralkodó által ajánlott sorrendet. Az 1833. május 6-i országos ülésről 1.: Jegyzőkönyv I. 371. skk.; KLÖM I. 357. skk., valamint Hódyék 1833. május 9-i jelentését: CsmL. Tanácsi iratok 1833: 1404; atovábbi vitákról I.: uo. 1833: 1570. Az 1833. november 21-i kerületi ülésről 1.: KLÖM II. 411., valamint az 1833. november 24-i követjelentést: CsmL. Tanácsi iratok 1833: 3393.

150