Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

feltüntetni, lehetett legkövetkezetesebb képviselői ellen koholt vádak alapján bírói eljárást indítani, lehetet a megyékbe különleges felhatalmazással rendelkező adminisztrátorokat kiküldeni; egy dolgot megtenni: a reformgondölatot megkerülni többé már semmiképpen nem lehetett. Ez a folyamat a szabad királyi városok egy jelentős részében összefonódott az elsősorban a céhes polgárságot képviselő választott községnek a szenátussal vívott, jellegét tekintve csupán helyi jelentőségű, s a hatalmi pozícióknak az adott struktúrán belüli újraelosztását célzó küzdelmével, amely küzdelem a fentebb említett okok következtében mindinkább „országos” vonatkozású kérdésekre is kiterjedt; a városon belüli hatalomgyakorlás tekintetében pedig túllépett a szenátus és az electa communitás egymáshoz való viszonyán, s egyre inkább számításba vette a polgárok, olykor-olykor pedig a városlakók összességét is, mint politikai tényezőt. Természetesen ez a folyamat is terhelt volt ellentmondásokkal és megtorpanásokkal, gyakran fulladt kisszerű kompromisz- szumokba, s az előrelépés ezen a területen is inkább csak „eszmei” mint gyakorlati volt; a haladás ténye és jelentősége elvitathatatlan. Szeged városa éppen azért tarthat különös érdeklődésre számot az említett problémák vonatkozásában, mert bár küldöttei a tárgyalt országgyűlésen a városi követek között nem játszottak vezető szerepet —, a reformokat támogató többé-kevésbé átfogó programmal léptek fel, s azokat a negyedik rend küldöttei közül mindvégig ők támogatták a legkövetkezetesebben. És így minden bizonnyal jelentős részük volt abban, hogy a reformgondolat a negyedik rend soraiban is egyre növekvő mértékben teret hódított.

Az ORSZÁGGYŰLÉSRE VALÓ FELKÉSZÜLÉS SZEGEDEN

Az országgyűlésre való felkészülés Szegeden először az 1831. január 11-i tanácsülésen került szóba; a tanács ekkor Szluha Ferenc és Gerencsér János tanácsnokok, valamint Lengyel Pál főjegyző és Gyurikovics György tiszti főügyész személyében választmányt küldött ki az országos bizottság munkálatainak véleményezésére.4 A választmány feladatának teljesítéséhez hozzákezdett; az időközben kirobbant, s mindinkább elterjedő kolerajárvány miatt azonban az uralkodó egy 1831. szeptember 16-án kelt leiratában arról értesítette az érdekelteket, hogy az év végére tervezett országgyűlés összehívását bizonytalan időre elhalasztja.5 A tanács ezen királyi rescrip- tumot szó nélkül tudomásul vette; csakúgy, mint a január 11-én kiküldött választmánynak azt a jelentését, hogy a fenti uralkodói döntés következtében az operátu- mokkal való foglalkozást egyelőre félbeszakítja.6 Ugyanakkor Bihar megye közgyűlésének szeptember végén kelt felhívását, amelyben a bihari rendek az uralkodó halasztó döntése miatti tiltakozásra hívták fel a többi törvényhatóságot, a tanács elutasította; mégpedig azzal az indokkal, hogy a „városnak igen sok költségei” vannak, s emiatt „az Ország Gyűlése tartása eránt ne talántáni kivántató folyamodás” támogatását egyelőre elhalás zthatónak véli.7

Az országgyűlésre való felkészülés azonban egy idő után folytatódott; az 1832. október 19-i tanácsülésen Szluha Ferenc, Gerencsér János és Lengyel Pál jelentették, hogy az operátumok közül néhánynak — így mindenekelőtt a publico-politcainak —

4 CsmL Tanácsi jkv. 1831: 80.

6 Az uralkodó leiratának Szeged szabad királyi városhoz intézett példányát 1.: CsmL. Tanácsi iratok 1831:2891.

6 CsmL Tanácsi jkv. 1831: 2891.

7 CsmL Tanácsi iratok 1831: 3216.

117