Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

a véleményezésével elkészültek, s azokat a tanács elé terjesztették. A tanács ezt jóváhagyólag tudomásul vette;8 majd az országgyűlésre való felkészülés üteme a diéta összehívásáról tudósító királyi meghívólevél kézhezvétele után valamelyest felgyorsult. Az uralkodó leiratának bemutatására az 1832. november 3-i tanácsülésen került sor;9 ugyanakkor, amikor a választott község azon kérését is tárgyalták, hogy a város országgyűlési követeit a tanács által kijelölendő' 3 személy közül a választott község tagjai választhassák meg, s egyúttal a követutasítások készítésében is megfelelő befolyást igényelt az electa communitás tagjai számára.10 A tanács ezt a kérést teljesíthetelennek minősítette, arra hivatkozva, hogy a követek „kinevezése”, valamint az utasítások készítése „századoktól fogva mindenkor a Tanátsnak köréhez” tartozott; annyi „engedményt” azonban mindenesetre tett, hogy kimondotta: „jelen esetben a követek kinevezése végett kir. biztos úr eő nagyságához intézendő folyamodványban a V. Községnek ebbeli kérése is megüttetni fog”.11

A királyi biztoshoz — Babarczy Imre Csongrád megyei alispánhoz és királyi tanácsoshoz12 — intézett levél még aznap el is készült, s ebben a tanács arra kérte fel a címzettet, hogy ő nevezze ki a követeket, mivel — mint írták — „mostani hely- heztetésünk tisztelt Nagyságod előtt leges mérete; ebbek, s hogy kikre lészen itthon elkerülhetetlen szükség tsak egyedül Nagyságod méltóztatna tudni”; majd valóban említést tesznek a választott község kéréséről, természetesen oly módon, hogy annak leghatározottabb elutasítását sugallják.13 Ugyanakkor — a tanács elutasító határozatának kézhezvétele után — a választott község is megkereste kérelmével a biztost.14 Babarczy álláspontja a választott község akcióját illetően nem ismeretes, a tanács felkérését viszont a november 9-én kelt válaszlevelében elhárította magától. Döntését azzal indokolta, hogy miután a megnyíló országgyűléinek a reformok ügyében kell majd felelősen tevékenykednie, „az Ország Gyűlési Követek erejének a közbizoda- lomban szükséges gyökereztetni,” s csupán arra figyelmeztette a tanácsot, hogy a választás „olly érdemes férfiakra” kell essen, akik az uralkodót és a hazát egyaránt „hódoló tisztelettel szeretik”, s akik közül legalább az egyik megfelelő diétái tapasztalatokkal is rendelkezik. A tanács a királyi biztos válaszát még aznap tárgyalás alá vette, majd miután köszönetét mondott Babarczynak a kapott bizalomért, úgy határozott, hogy a „követválasztást” november 12-ére halasztja.15

8 CsmL Tanácsi jkv. 1832: 3026. A jelzett vélemények az általam áttekintett anyagban nem voltak feltalálhatok; nem sikerült különben magát az 1832—36. évi országgyűlésre készült követutasítást sem megtalálnom. Az utasítás tartalmának rekonstruálására azonban véleményem szerint elegendő forrásanyag állt rendelkezésemre, így arra a későbbiek folyamán kísérletet teszek.

9 CsmL Tanácsi jkv. 1832: 3205.

10 CsmL Vál. község jkv. 1832: 130. Vö.: Miklós 76., Ruszoly 1982. 4., Ruszcly 1984. 7., Szeged története II. 723. L. még: Reizner 1899—1900. III. 48. sk.

11 CsmL. Tanácsi jkv. 1832: 3217. Vö.: Miklós 76.

12 Babarczy, aki Csongrád megyei alispánná történt megválasztása előtt Szeged város tanácsának tagja volt, 1828 és 1839 között töltötte be a királyi biztosi tisztet Szegeden. Feladata, mint a szabad királyi városok területére kiküldött királyi biztosoké általában, a tisztújítások lebonyolítása, a város gazdálkodására való felügyelet, valamint az esetleges visszaélések kivizsgálása és megtorlása volt. A biztosok jelenléte a királyi városok területén semmiféle „törvényes” alappal nem rendelkezett, tevékenységük ugyanakkor messzemenően csorbította a városok autonómiáját, s anyagi szempontból is rendkívül nagy megterhelést jelentett számukra. A városok természetesen újra és újra tiltakoztak a biztosok kiküldése ellen, azonban igen csekély eredménnyel, hiszen a kormányzat számára a városok befolyásolására egyik leghatékonyabb eszköznek bizonyult a biztosok működése a városok területén. A probléma részletes ismertetését I.: Komoróczy 1974/a 59. skk., a Szegeden működött egyes királyi biztosok tevékenységéhez I.: Miklós 46. skk.

13 CsmL Tanácsi iratok 1832: 3205.

14 CsmL Vál. község jkv. 1832: 149. Vö.: Ruszoly 1982. 6., Szeged története II. 723.

15 CsmL Tanácsi iratok 1832: 3307.

118