Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Fórizs Sándor: A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése Csongrád megyében (1957–1961)
termések csökkenése mutatható ki. Ezt két tényező jelentősen elmélyítette. Az átszervezés előtti utolsó, 1959-es év igen jó termésátlaga és a szocialista mezőgazdaság első évének rendezetlen föld-és vetésviszonyai. Ennek ellenére a búza és rozs termésátlaga 1960-ban meghaladta az előző három év átlagát, az árpáé pedig 2,7%-kal maradt el attól. A kapás művelésű növények közül legkisebb mértékben a cukorrépa termésátlaga esett vissza 9%-kal, a kukoricáé és burgonyáé pedig 32%-kal. Szálas takarmányokból is hasonló mértékű terméscsökkenés következett be. A sok kézimunkát igénylő növényeknél a szocialista átszervezés nyomán kialakult munkaerőelvándorlás éreztette hatását, a kalászosoknál a gépesítés magasabb szintje miatt ez kevésbé mutatkozott meg. 3. Az állattenyésztés fejlődése 1957—1961 között Az 1956-os ellenforradalom után az állatállomány elég jelentősen csökkent, ezért 1957-ben átmenetileg újra engedélyhez kötötték a szarvasmarhák levágását. Más korlátozó intézkedéseket az állattenyésztés fejlesztése érdekében nem hoztak. Az állattenyésztés fejlesztésére legnagyobb ösztönző hatással az árpolitika volt. A felemelt felvásárlási árak és a szabad piac kialakulása megteremtette az anyagi érdekeltséget a tenyésztők számára. Ennek eredményeként a megye számosállatállománya, mely az ellenforradalom után 13%-os csökkenést mutatott, már az 1958-as évben újra meghaladta az 1956 előtti szintet. A megye sertés- és baromfiállományában nemcsak a visszaesést pótolták, hanem minden eddiginél magasabb szintre emelkedett a létszám. Ezt elsősorban a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságokban bekövetkezett fejlődés eredményezte. Bár a tsz-ek állatállománya igen jelentősen fejlődött, ebben az időben azonban még nem tudták döntően befolyásolni az ellátást. A tsz-ek szarvasmarha-állománya 1959-ben 6500 db-ról több mint 10 000 db-ra emelkedett. A sertésállomány már nem fejlődött ilyen mértékben. A tsz-ek állat- állományának növekedése az átszervezés során elmaradt a földterület nagyságának emelkedése mögött. A tsz-be lépő parasztok elenyésző számú állatállományt vittek be a közös gazdaságba. Az 1960-as évben a tsz-be lépő parasztok 246 db szarvasmarhát, 1683 db sertést és 4712 db juhot vittek be a közös gazdaságba. Bár a gazdaságok a bevitt állatoknak az értékét szabad piaci áron térítették meg, a parasztok továbbra is visszatartották a háztáji gazdaságokban az állatállomány nagyobb részét. A közös gazdaságban végzett munka mellett, jelentős állattenyésztést kívántak folytatni a háztáji gazdaságban. Ezért ragaszkodtak a tsz-ben végzett munka terményben való díjazásához is. A kormány 1960-ban 1800 db tenyészüszőt és 3380 db tenyészkocasüldőt biztosított hitelbe a tsz-ek számára, hogy megalapozzák a nagyüzemi állattenyésztés törzsállományát. A tsz-tagoknak megengedték, hogy a háztáji gazdaságokból korlátlanul szerződhessenek hízót és azt a közös gazdaságon keresztül értékesíthessék. Az állami gazdaságok és a tsz-ek 1960-ban 65 000 db sertést és 11 000 db szarvasmarhát hizlaltak meg, 2,2 millió liter tejet és 2,6 millió db tojást termeltek. A tsz-ek 164 000 kg vágóbaromfit, az állami gazdaságok pedig 600 000 db-ot értékesítettek. Az állami gazdaságokban az egy tehénre jutó tejhozam már ekkor meghaladta a 3000 litert, a 100 kh-ra jutó számos állat pedig a 27 db-ot. Az év végi adatok szerint a közös sertésállomány a tsz-ekben 60 000 db-ra emelkedett, a kocaállomány ezen belül 8712 db-ra. Emellett továbbra is szorgalmazták a háztáji állomány fejlesztését. 248
