Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Fórizs Sándor: A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése Csongrád megyében (1957–1961)

A 3004/1. sz. kormányrendelet értelmében jelentős állami támogatást nyújtottak az új tsz-eknek. Ennek keretében 1959 első felében 17 elnököt, 17 agro- nómust és 6 könyvelőt, szakképzett vezetőket irányított a megyei tanács a gazdaságokba. Az elnököknek a tél folyamán továbbképző tanfolyamot is szerveztek. A vezetéssel megbízott új szakemberek a tsz-ből származó jövedelem mellett rendszeres állami fizetéskiegészítésben részesültek.

A tsz-ek a nagyüzemi termelés kialakításához jelentős állami hitelt kaptak, mely elsősorban a közös állatállomány elhelyezéséhez szükséges objektumok létrehozását szolgálta. A megyében 1959-ben 21 tsz épített szarvasmarha-istállót, 9 tsz növendékmarha-istállót, 8 tsz sertésfiaztatót, 9 tsz sertésszállást, 12 tsz juhhodályt, 11 tsz csibenevelőt és baromfiólat, 3 tsz magtárt és 23 tsz-t villamosítottak. A tsz-ek tehát jelentős állami támogatással azonnal megkezdték a nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek a kialakítását. A beruházások következtében a szövetkezeti gazdaságok vagyona több mint 40%-kal emelkedett és meghaladta a 400 millió Ft-ot.

A megyei tsz-ek ezenkívül, szintén a 3004/1. sz. kormányrendelet értelmében, 1959-ben 29 millió Ft kedvezményt kaptak. Ebből 5 millió Ft-ot jelentett az áruértékesítési kedvezmény, mely akkor vált esedékessé, ha a tsz az előírt mennyiségű árut leszállította a felvásárló szerveknek. A gazdaságok közül 86 tsz kapta meg az áruértékesítés után járó kedvezményt.

A szocialista átszervezés befejezésének második hulláma a megyében 1959 decemberétől 1960 február végéig tartott. Ebben az időszakban a megye mind az öt városában megtörtént a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az 59 községből pedig 46 vált nagyüzemi gazdaságúvá. A megye összes területének több mint 40%-a, a szántóterületének pedig 55%-a került a tsz-ek művelésébe. Megállapítható, hogy az 1959—1960-as évi átszervezés idején már az egyénileg dolgozó parasztok az őszi szántás-vetési munkálatoknál nem teljesítették a szokásos mennyiséget. Bár az előző évihez viszonyítva nem jelentős az eltérés, a kenyérgabona vetésterületénél 4%-os visszaesés mutatható ki. A visszaesés nem a természeti akadályozó tényezők kövekezménye, miután a tsz-ekben mintaszerűen tudtak dolgozni és maradéktalanul elvégezték a vetés mellett az őszi szántást is. Az 1959-es évi őszi betakarítási munkálatok nehéz feladatának elvégzése közben nem volt könnyű eleget tenni a követelményeknek. A jó termés és munkaerőhiány megkövetelte a rendelkezésre álló összes erő mozgósítását.

Az 1958-as évi jövedelemmel szemben 1959-ben az egy munkaegységre jutó részesedés a tsz-ekben 28 Ft-ról 31,2 Ft-ra emelkedett, melynek már a nagyobb részét, 54%-át készpénzben fizették. A megyei átlagértéken belül jelentős eltérések mutatkoztak. A gazdaságok közül 10 tsz-ben 20 Ft alatt, 50 tsz-ben 20—30 Ft között, 32 tsz-ben 30—40 Ft között, 21 tsz-ben 40—50 Ft között és kettő tsz-ben 50—70 Ft között fizettek egy munkaegységre. A legmagasabb és legalacsonyabb munkaegység értéke között négyszeres különbség alakult ki, melyet a gazdálkodás megszervezésének színvonala mellett nagymértékben befolyásolt a földek eltérő minó'sége. A tsz-ek fennállásának során 1959-ben fizették a legmagasabb munkaegység értéket. Ez részben annak a következménye, hogy az 1959-es év a kedvező időjárás miatt kiemelkedő terméseredményeket adott.

Az 1960-as évben 189 tsz-ben folyt a termelőmunka, 51 szövetkezeti helységben 51 631 taggal, 277 885 kh szántóterületen dolgoztak. A tsz-ekben 234 munkabrigádot szerveztek 1171 munkacsapattal, melynek 80%-a rendszeresen dolgozott. A gazdaságok közül 18 tsz 500 kh-on aluli, 87 tsz 500—1000 kh közötti, 64 tsz 1000—3000 kh közötti és 20 tsz 3000 kh fölötti területtel rendelkezett. A 24 tszcs- ből 21 átalakult tsz-szé, s így csak három tszcs maradt.

240