Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Fórizs Sándor: A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése Csongrád megyében (1957–1961)
Az új tsz-ek tagsága a közös alap javára befizetett 7 454 000 Ft-ot. A belépett öreg tagok közül 6970 főt terjesztettek fel öregségi járulékra. Ezek a tények azt mutatják, hogy az új tsz-ek tagsága a belépés után hajlandónak mutatkozott a nagyüzemi gazdaság kialakulásának anyagi támogatására és a belépő öreg parasztok szociális támogatására. A nagyüzemi állattartáshoz szükséges épületek készítése továbbra is központi kérdésként szerepelt. Az 1960-as évben 1518 db szarvasmarha, 3800 db növendékmarha, 9500 db süldő és 4400 db hízó számára építettek férőhelyet. Ezenkívül építettek még górét, silót és dohánypajtát. A megyében a tsz-ek számára 108 millió Ft hosszú és középlejáratú hitelt biztosítottak, melyből 66 millió Ft-ot építkezésre, 30 millió Ft-ot pedig a gépesítés fejlesztésére használtak fel. Az új épületek elsősorban szerfából készültek, melyeket gyorsan és viszonylag olcsón el lehetett készíteni. Összesen 229 szerfás épületet emeltek, 35 db növendékmarha-istállót, 108 db sertésfiaztatót, 13 db juhhodályt, 7 db baromfitelepet, 40 db süldőszállást és 24 db hizlaldát. A megyei tanács 76 elnök és 82 könyvelő számára szervezett tanfolyamot. A szocialista átszervezés megindulásától, 1958 decemberétől 1960 nyaráig 183 szakembert irányítottak át a mezőgazdaságba, 32 elnököt, 54 könyvelőt és 97 agro- nómust. Az 1960-as évben 195 tsz készített zárszámadást, melyből 44 tsz 13 millió Ft hiánnyal zárt. Ebből csak 31 tsz volt mérleghiányos, 13 tsz-t gyengén gazdálkodónak minősítettek, melynek objektív természeti okai voltak. A gyengén gazdálkodó tsz-ekben az egy munkaegységre jutó részesedés nem érte el a 15 Ft-ot és ezért állami kiegészítést kaptak a munkaegység értékének a növeléséhez. Egy munkaegységre megyei átlagban 23,4 Ft-ot fizettek, az előző évinél lényegesen kevesebbet. A tagok jövedelme az előző évinél gyengébb terméseredményeken kívül, elsősorban a gazdaságok erejét meghaladó, túlzott beruházási tevékenység miatt esett vissza. A munkaegységre járó jövedelmen kívül a gazdaságok földjáradékot is fizettek a tagoknak. Összesen 205 180 kh terület után, aranykoronánként 9,23 Ft-ot, mely egy kh-ra számítva 131 Ft-ot ért és 26 millió Ft bevételt jelentett a tsz-tagoknak évente. A megyei tanács változatlanul komoly gondot fordított a tsz-ben dolgozó szakemberek és vezetők továbbképzésére. Ezt a tevékenységet, mint már az előzőekben is volt róla szó, a 3004-es sz. korm. rendelet szellemében anyagilag is támogatták. Három év alatt az elnökök közül 130 fő vett részt egy hónapos üzemvezetői továbbképzésen, 109 könyvelő 4 hónapos tanfolyamon és 104 traktorista 4 hónapos gépészképző tanfolyamon. Az 1960-as év telén 112 tsz tag végezte el a vízgazdálkodási és öntözési tanfolyamot. Állattenyésztői brigádvezetői tanfolyamot 30 fő, baromfi- tenyésztői tanfolyamot pedig 140 fő végzett. A továbbképzés hiányosságai közé tartozott, hogy nem alkalmazkodott a gazdaságok szükségleteihez, hanem a szubjektív elképzelések és a tagság érdeklődése szerint szervezték meg azokat. Ezért fordult elő, hogy kevesebben vettek részt a gépészképző tanfolyamokon, mint a vízgazdálkodási és öntözési tanfolyamokon. A gépesítés fejlesztése nagy erővel bontakozott ki a következő években, az öntözés pedig lényegében nem fejlődött, az esős években pedig lényegesen visszaesett. Az állattenyésztői tanfolyamokra jelentkezettek döntő többsége a baromfitenyésztői tanfolyamra beiskolázott nők közül került ki. Ezért az állattenyésztésben csak a baromfitenyésztési ágazat rendelkezett elég szakemberrel, más területen állandó hiány mutatkozott. Az 1960-as év végéig 191 tsz-ben alakult pártszervezet 800 taggal és tagjelölttel. 241
