Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Fehér István: A társadalmi rétegződés és a népességstruktúra változásának néhány tendenciája Szegeden 1945 és 1980 között
dezés szerint, 9, korábban Szegedhez tartozó település önállósult. Ennek következtében a város mezőgazdaságilag művelés alatt álló területe: 113 801 kát. holddal — 88,4%-kal csökkent, azaz 14 923 kát. holdra módosult. Ezzel együtt a népességszám az 1949-es 132 616 főről, 1952-re 86 640-re csökkent, tehát 45 976 fővel lett kevesebb.7 Miután az önállósult települések lakosságának túlnyomó többsége a mező- gazdaságban dolgozott, a közigazgatási rendezés — egyéb tényezők mellett — jelentős mértékben hozzájárult Szeged gazdasági szerkezetének, illetve a társadalmi rétegződés megváltozásához. A rendezés objektíve megnövelte az ipar, illetve az iparban, építőiparban foglalkoztatott népesség súlyát, jelentőségét és szerepét. Ha emellett figyelembe vesszük a felszabadulás után a népgazdaság különböző ágazataiban, így Szegeden is — különösen pedig az iparban — bekövetkezett fejlődést, úgy nyilvánvaló, hogy az 1960-as évek elejéig —■ azaz a szocializmus alapjai lerakásának időszakában — ennek a két tényezőnek döntő jelentősége van Szeged településjellegének megváltozásában. Azaz Szeged relatív mezőgazdasági népességtöbbségű városból átalakult relatív iparforgalmi többségű várossá. Ezt mutatják az 1960-as népszámlálás vonatkozó adatai, mely szerint Szegeden a népesség nép- gazdasági ágankénti megoszlása a következő: ipari, építőipari: 37,7 %, mezőgazdaság: 7,1%, közlekedés: 10,3%, kereskedelem: 7,7%, egyéb ágak: 37,2%.8 Figyelembe kell vennünk továbbá azt a körülményt is, hogy az 1960-as miniszter- tanácsi rendelet értelmében erősödik a vidéki ipartelepítés, melynek következtében Szegeden főleg nehézipari vállalatok létesítenek gyáregységeket. Ennek során jön létre, a Magyar Kábelművek szegedi gyáregysége, az OGV, EMERGÉ, Műszaki Gumigyára. Az is ismert, hogy az 1965—1966-os években Csongrád megyében és Szegeden jelentős sikerek születtek a szénhidrogén-kutatásban, majd ezt követően a feltárásban. Meg kell említenünk továbbá azt is, hogy az 1970—1975. között megvalósított negyedik ötéves terv egyik lényeges célkitűzése volt a textil- és textilruházati ipar rekonstrukciója, amelynek során 700 millió forintos beruházásra került, sor Szeged és a megye iparában.9 Ezek a változások — egyéb hatások mellett — szintén hozzájárultak a társadalmi rétegződés módosulásához. Végül nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy 1973-ban Szegeden újabb közigazgatási módosításra került sor. Ekkor Szegeddel 5 település — Algyő, Gyálarét, Kiskundorozsma, Szőreg és Tápé — egyesült. Megítélésem szerint azonban ennek a változásnak nem volt alapvető módosító hatása Szeged, illetve a népesség jellegére. Ezt a következőkkel magyarázom. Ezeknek a településeknek egy részén — Kiskundorozsma, Szőreg, Tápé — már korábban is kialakult bizonyos ipar. Ennél lényegesen fontosabb azonban az, hogy a keresők bizonyos része a szegedi üzemekben dolgozott, tehát a csatlakozott települések népességének meghatározott százaléka ipari foglalkoztatottságú volt. A fentebb említett — 1960 után felerősödő — vidéki iparosítási politika Szegeden és vonzáskörzetében gyakorolt hatása közvetlenül is érinti ezen települések egy részét, ami direkt módon elsősorban Algyő vonatkozásában szembetűnő. Indirekt módon — Szegedre bejárók — a többi község népességösszetételét is befolyásolta. Végül az előző tényezőkkel együttes 7 KSH Szeged Városi Igazgatósága. Statisztikai adatok 1952—1955. 5. o., 93. o. Lásd erről még: Fehér István: Gazdasági és társadalmi változások Szegeden a felszabadulás után 1945—1962. Akadémiai Kiadó. 1973. 155—158. o. 8 KSH 1960. évi népszámlálás. 3. u. Budapest, 1962. 234—235. o. 9 Fehér István: Az ipari fejlődés néhány kérdése Csongrád megyében 1945—1975 között. Az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának Évkönyve. Szeged, 1975. 35. o. 232
