Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Fehér István: A társadalmi rétegződés és a népességstruktúra változásának néhány tendenciája Szegeden 1945 és 1980 között

hanem a különböző munkajelleg csoportok között. Ez másképpen azt jelenti, hogy gyakorlatilag az osztályok leépültek, eltűntek.

A harmadik felfogás szerint, a jelenlegi fejlődési szakaszban — az 1970-es évek végéről van szó — a társadalmi különbségek szintje az osztályok közötti különbségekről egyre inkább áttevődik az osztályok belső rétegződésére, illetve a társadalom egyéb régi és új rétegeire. Ez a változás folyamatjellegű, nem befejezett, s az ilyen értelemben vett kettősség hosszabb időn keresztül jellemzi a társadalmat. Másképpen fogalmazva még megtalálhatóak az osztályjellegű különbségek is, de egyre jobban előtérbe kerülnek a rétegkülönbségek.2

Áttekintve az utóbbi évek hazai szociológiai elemzéseit, egyértelműen megállapítható, hogy mind az elméleti, mind pedig az empirikus kutatások, túlnyomó többségükben rétegvizsgálatokkal foglalkoznak, azaz társadalmunkat nem osztályjellegű, hanem rétegtagozódású struktúraként közelítik meg, fogják fel.3

Társadalmunk tagozódásával kapcsolatos felfogásbeli jelenségnek ez az egyik oldala.

A másik, amelyet úgy fogalmazhatnánk meg, mint a politikai vezetés aspektusa, koncepciója. Ismeretes, hogy ennek lényege a társadalom osztálytagozódású felfogása, amely szerint jelenleg társadalmunk alapvetően öt szociális kategóriára tagozódik, nevezetesen: a munkásosztály (az aktív keresők: 56,0%-a), a szövetkezeti parasztság (14,0%), értelmiség (8,0%), alkalmazottak (18,0%), kistulajdonosok (4%).4

Ezek önálló, sajátos jegyekkel rendelkező osztályok és társadalmi rétegek. Természetesen a gazdasági élet, az alapvetően közös politikai cél, a szövetségi politika kapcsán stb. sokoldalú érdek- és viszonyrendszerben állnak egymással, bár közöttük érdekkülönbségek is léteznek.

Úgy vélem, hogy a társadalmi struktúra tagozódásával kapcsolatban fentebb említett második koncepció és az utóbbi felfogás közötti különbség nyilvánvaló. Kérdés vajon miért fontos erre a problémára kitérni? Ennek döntően elméleti és gyakorlati okai vannak. Az elméleti összefüggés szorosan kapcsolódik politikai rendszerünk szerkezetének, annak alkotóelemeinek és e rendszer működési mechanizmusának marxista—leninista ideológiai felfogásához. Az osztálymeghatározottság, így a munkásosztály létezésének ténye, nemcsak szociológiai elméleti, illetve metodikai kérdés, hanem kardinális ideológiai és politikai probléma is egyben. A munkásosztálynak, mint önálló társadalmi osztálynak az elismerése egyben összefügg a társadalom vezetőosztályának, az állam-, a hatalom jellegének, a szövetségi politika, a párt jellegének, a társadalmi rendszerben elfoglalt helyének és szerepének a kérdésével.

Mindez természetesen nemcsak elméleti, ideológiai oldalról vizsgálandó, hanem a párt gyakorlati politikájának érvényesülése, érvényesítése vonatkozásában is, s ez egyben a másik, a gyakorlati oldalt tartalmazza.

Az elmondottakon túlmenően politikai és metodikai szempontból is hangsúlyozni kívánom, hogy az osztálytagozódású társadalmi struktúramodell csak abban az esetben képezheti a társadalmi valóság hű mását, ha sokoldalú rétegvizsgálatok

2 Vő.: Társadalmi struktúrák fejlődése. I—III. k. MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete Budapest, 1981.1. k.: Társadalmunk szerkezetének fejlődéstendenciái.

3 Például: Pándi Ilona: A haladó magyar értelmiség útja 1848—1948. Kossuth Kiadó, 1977. Németh József: A műszaki értelmiség társadalmunkban. Kossuth Kiadó, 1977. Értelmiségiek, diplomások, szellemi munkások. Kossuth Kiadó, 1978. Jakab Miklós: Társadalmi változás és a magyar értelmiség. Kossuth Kiadó, 1979. Vágvölgyi András: A falu a mai magyar társadalomban. Akadémiai Kiadó, 1982. Rétegződés-modell vizsgálat. I—HL k. MSZMP KB Társadalom- tudományi Intézet. Budapest, 1982.

4 A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. Kongresszusa. Kossuth Kiadó, 1985. 96—97. o.

230