Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Fehér István: A társadalmi rétegződés és a népességstruktúra változásának néhány tendenciája Szegeden 1945 és 1980 között
Mielőtt a társadalmi rétegződés és a népesség-struktúra konkrét változásainak néhány jellegzetességét bemutatnám, ezzel összefüggésben legyen szabad a társadalom tagozódásával kapcsolatban egy sajátos felfogásbeli jelenségre utalni. Ismeretes, hogy az 1960-as évek második felétől erőteljesen fellendülő hazai struktúravizsgálatok, s az ennek eredményeként örvendetesen bővülő szociológiai szakirodalom érdeklődésének középpontjában egyik főkérdésként az állt, hogy melyek azok a tényezők, amelyek alapján az embereket különböző társadalmi csoportokba sorolhatjuk, s ezen tényezők közül melyiknek van elsődleges szerepe. A vitában részt vevőket attól függően, hogy a rétegképző tényezők primátusának kérdésében milyen nézetet vallottak, alapvetően két csoportba lehetett sorolni. Az egyik véleményt a következőképpen summázhatjuk: figyelembe véve a gazdasági, társadalmi, s más szférák viszonyaiban végbement forradalmi változásokat, a fejlődés adott szakaszában a legfontosabb, tehát elsődleges rétegképző tényező: a munkamegosztásban elfoglalt hely. A másik nézet, elismerve a munkamegosztásban elfoglalt hely struktúraformáló szerepének jelentőségét, elsődleges tényezőként a termelőeszközök tulajdonviszonyát emelte ki1. A későbbi polémiák következtetései alapján a társadalmi struktúra vonatkozásában három koncepció alakult ki, fogalmazódott meg. Ezek lényege a következő: először: a társadalom tagozódása továbbra is osztályjellegű, azaz adott a két alapvető osztály, a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság, s e két osztály között a különbségek a meghatározóak. Mellettük mint réteg található az értelmiség, illetve a kistulajdonosok csoportja. Itt a termelőeszközök tulajdonviszonyainak elsődleges szerepe van, s ennek meghatározó szerepe mindaddig érvényesül, amíg az állami és szövetkezeti tulajdon elkülönül egymástól. Ugyanakkor — s ez lényeges — az osztályokon, rétegeken belüli új társadalmi képződmények létezését, ezek struktúráid hatásának figyelembevételét ez a felfogás is hangsúlyozta, de ennek másodlagos szerepet tulajdonított. A második koncepció a társadalmi rétegződést tekintette alapvetőnek, meghatározóan jellemzőnek társadalmunk tagozódásában. (Ipari- mezőgazdasági dolgozók, fizikai- szellemi foglalkozásúak, vezetők- beosztottak stb.) E nézet szerint, miután a termelőeszközök alapvetően két tulajdonformája az állami- és a szövetkezeti, jellegében közel került egymáshoz, a tulajdon elveszti struktúraformáló szerepét, s ezért a meghatározó a munkamegosztásban elfoglalt hely. Mindezekből következik, hogy a különbségek nem osztályok között jelentkeznek, 1 Lásd erről bővebben: Fehér István: A gazdasági és társadalmi struktúra változásának néhány jellemző vonása Szegeden a felszabadulás után (1945—1962), kandidátusi értekezés. 1968. Kézirat 6—42. o. 229
