Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Pál József: A katolikus egyház Szegeden az ország felszabadulásának időszakában (1944 szeptember–1945 április)

szeretetétől, az összefogás, a mentés, a rendcsinálás törekvésétől. Ezirányú törekvésében Nagyméltóságod kormányát minden magyar ember szívből támogatni fogja és az egyház is készségesen vállalja múltjához képest a köteles részt és áldozatot az újjáépítés munkájában.”49

A részvételi szándékon túl, konkrét munkát is vállalt az egyház: A Nemzeti Segély szegedi szervezete elnökének Magyar Lászlónak kérésére a katolikus egyház is bekapcsolódott a szervezet munkájába. Halász Pál esperes plébános az elnökségnek is tagja lett.50

A Nemzeti Segéllyel együttműködve az egyház is részt vett a budapesti gyerekek éhhaláltól való megmentésében, vidéken való elhelyezésében. Itt nemcsak az irgalmasság gyakorlására való szószéki buzdításról volt szó, hanem az egyházközségek karitatív szervezeteinek konkrét részvételéről is.51 Az egyik vonatszerelvényen Hamvas püspök maga is együtt utazott a gyerekekkel.52 A Nemzeti Segéllyel karöltve vett részt a katolikus egyház a deportáltak hazasegítésében, fogadásában és segélyezésében.53 Az akció vezetőjének értékelése szerint a katolikus egyház belvárosi karitász szervezete „tervszerűség és alaposság, valamint eredmény tekintetében is, minden mást megelőzött.”54 A lelkipásztorok és szerzetes nővérek résztvettek a beteg hadifoglyok lelki és testi ápolásában, a különböző egyházi szervezetek pedig a hadifoglyok számára élelem gyűjtésében.55

A Hitvallás c. szegedi katolikus lap első száma, a „Hősi áldozatok” c. cikkben bemutatja P. Müller Lajos jezsuita; Ágnes főnök-nővér és Rafaela kedves nővér annunciata-rendi; Hedvig kedves nővér szentvincés szerzeteseket, akik a tífuszos katonák és hadifoglyok ápolása közben maguk is e betegségben meghaltak.56 Amikor a súlyos budapesti harcok hatására a szovjetek kénytelenek voltak újabb hadi- kórházakat felállítani, Szeged főispánja január 19-én a város lakosságához fordult felhívással, hogy önkéntes adományokkal járuljanak hozzá a kórházak berendezéséhez. Karácsonyi Ferenc főispán elsősorban ágyakat, ágyneműket és evőeszközöket kért.57

Hamvas püspök 9 matrac és szalmazsák, 6 ágy, 1 ágybetét, 12 párna, párnahuzat, lepedő és takaró, 20 tányér és evőeszköz, 20 üvegpohár adományozásával járult hozzá a gyűjtés sikeréhez.58

A katolikus egyházat azonban 1945 elején Szegeden is néhány érzékeny csapás érte a demokratikus rendszer, a demokratikus pártok és tömegszervezetek részéről, melyek ugyan nem nyitottak frontot sem az egyházak, sem a vallás ellen, de az egyházak kivételezett helyzetét a népi demokráciában semmiképpen nem akarták. Sérelmesnek tartotta a szegedi egyházi vezetés azt, hogy a pártok mellett a társadalmi egyesületek képviselői nem kaptak helyet az Ideiglenes Nemzetgyűlésben, (így a katolikus egyház és katolikus szervezetek sem.)

A katolikusok sérelmeit összefoglaló, 1945. február 17-re keltezett, aláírás nélküli följegyzés azt is sérelmezte, hogy „a törvényhatósági bizottság összeállításá49 Püspöki Levéltár 91/1945.

50 Püspöki Levéltár 616/1945.

61 Délmagyarország, 1945. febr. 17. Nemzeti Segély.

62 Délmagyarország, 1945. márc. 6. Megérkezett az első budapesti gyermekcsoport Szegedre.

68 Püspöki Levéltár 710/1945.

61 Lásd ezekről bővebben: Hamvas Endre a szegedi zsidóság deportálása ellen c. tanulmányt.

85 Püspöki Levéltár 710/1945; 1601/1945.

56 Hitvallás, 1945. ápr. 15. Hősi áldozatok.

87 Csongrád megyei Levéltár Főispáni Iratok; továbbiakban Főisp. ir. 6/1945.

88 Püspöki Levéltár 175/1945.

173