Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Pál József: A katolikus egyház Szegeden az ország felszabadulásának időszakában (1944 szeptember–1945 április)
hogy Hamvas kérésére a polgármester kieszközölte a szovjet városparancsnoknál, hogy a karácsonyi és újévi ünnepeken a közmunkák szüneteljenek. Hamvas püspök viszont utasította a papságot, hogy a templomokban propagálják a híveknek a városi kölcsön jegyzését.45 A kezdeti félelmek után, a katolikus egyháznak 1944 végére bekövetkezett megnyugvását Hamvas püspöknek a papsághoz intézett szilveszteri körlevele jól tükrözte: Hamvas püspök és egyháza számára egyrészt az volt a megnyugtató, hogy a kormány a demokratikus szabadságjogok között biztosította a teljes vallásszabadságot. De a püspök figyelmeztette is a papságot, hogy éljenek a kormány által nyújtott szabadsággal, az egyház és a haza érdekében: „Egyesületeink működésüket minden politikától mentesen, tisztán célkitűzésüknek megfelelően, kulturális és hitéleti vonalon folytassák tovább a lelkek érdekében. Szolgálják a lelki szétszakadottság napjaiban a kölcsönös megbékülés és megértés szellemét. De ha a politikától mentesek is egyesületeink, a hazának általános javát szolgálni meg nem szűnnek.”46 Körlevelében a püspök arra is rámutatott, hogy a népi demokratikus rendszer lényegi vonásai — a demokrácia kiszélesítése, a néptömegek közügyekbe való bekapcsolása — a tömegek tudásának és felelősségérzetének növelését követelik, és ezt kell szolgálnia az iskolákban és egyletekben folyó vallásos nevelésnek is. Megnyugvással vette tudomásul Hamvas másrészt azt, hogy a kormány programja biztosítja a magántulajdon sérthetetlenségét, ezzel megvédi az egyházközségek és plébániák vagyonát, jövedelmét. Viszonzásul a püspök fölajánlotta az egyház konkrét közreműködését is a kormány programjának megvalósításában: „...Magunk részéről megteszünk mindent a termelés zavartalan folytatása érdekében, buzdítva híveinket, tanácsokkal és jópéldával melléjük állva. A mezőgazdasági termelés, az ipar és a kereskedelem fellendülésének is alapja, azért tehát nem szabad visszariadni a legnagyobb erőfeszítéstől sem, hogy leküzdjük a háborús viszonyok következtében beállott nehézségeket és pótoljuk a veszteségeket.”47 A püspöki körlevél a jövőbe vetett bizalom jegyében fejeződött be: „Hálát adunk Istennek, hogy nem bizonyultak valónak a propaganda által hirdetett ijesztgetések az orosz hadsereg ellenséges magatartásáról az egyházakkal és a papsággal szemben, és bizalommal nézünk a jövő felé, mert tudjuk, ezen kedvező magatartás egy őszinte elvi álláspont megnyilvánulása. Engedje a Mindenható, hogy az őszinte kölcsönös bizalom legyen úrrá a népek között, és segítse már az új esztendőben annak a jobb és nemesebb világrendnek a megteremtését, melyet az emberiség legjobbjai, különösen Szentatyánk, újra és újra meghirdettek, és amely után a meggyötört emberiség epekedik.”48 A katolikus egyháznak a kormánnyal, a helyi hatóságokkal, a demokratikus szervezetekkel és pártokkal való — eddig szinte problémamentes — együttműködésében zavarok támadtak 1945 elejétől. Az egyház ugyan továbbra is kifejezte részvételi szándékát a demokratikus kibontakozásban és az ország újjáépítésében: Hamvas püspök 1945. január 16-án a miniszterelnökhöz írott levelében ezt így fogalmazta meg: „Ma olvastam az új hivatalos lap, a Magyar Közlöny első számát. Mindazon rendeletek, melyek benne megjelentek, érezhetően át vannak hatva a haza 46 Püspöki Levéltár 2848/1944. 46 Püspöki Levéltár 2925/1944. 47 Ugyanott. 48 Ugyanott. 172
