Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Pál József: A katolikus egyház Szegeden az ország felszabadulásának időszakában (1944 szeptember–1945 április)

legkisebb politikai erőt kirekeszteni merne a közös munkavállalásból? Ki merne lemondani arról az erőtöbbletről, melyet a kommunista párt a magyar politikai életben mostantól kezdve jelent, és amelyet éppen most önzetlennek, magyarnak és áldozatkésznek ismerhettünk meg? Minden erőre, minden jószándékra, minden áldozatkészségre szükség van. A magyarság súlyos keresztjét csak úgy tudja az en- gesztelés jegyében a jó Isten segítségében bízva, egy vigasztalóbb jövő reményében végighordozni.«41

Balogh páter politikai tevékenysége Hamvas püspök beleegyezésével és támogatásával történt. A püspök 1945 végéig szabadságolta őt, és a plébániáján végzendő munkája alól fölmentette. Balogh páter példaadóan igyekezett összeegyeztetni, és egyszerre szolgálni hazája és egyháza érdekeit, miközben a forradalmi folyamat előrehaladásával egyre gyakoribb kétoldali támadásoknak volt kitéve. 1945 nyarán már így panaszkodott Sopsich Jánosnak a szegedi püspöki iroda igazgatójának, miközben kifejtette politikai hitvallását:

»Az egyik oldalról reakciósnak minősítenek, ugyanakkor a másik oldalon „szalonkommunistának” tisztelnek, meg „vörös papnak”. Nem mintha ez újdonság volna, mert így volt ez már az indulás pillanatában decemberben is, sőt már novemberben. Csak azóta nemcsak a távlatok változtak, de az oldalak is. Ők azt mondják én változtam, én az ellenkezőjét állítom, és magamban azt hiszem, hogy most sem akarok mást, mint akkor: őszinte és minden terrortól mentes demokráciát, és abban egyházamnak azt a helyet és szabadságot, mely minden körülmények között megilleti.«42

Egyes papoknak a népi demokratikus rendszerbe való beilleszkedése azonban nem ment olyan könnyen, mint Hamvas püspöknek vagy Balogh plébánosnak. Ez tűnt ki Yalentiny polgármesternek 1944. november 16-án Hamvas püspökhöz küldött átiratából is. Ebben arra kéri, rendelje el a papság számára azt, hogy tartózkodjanak a hittanórákon és a templomi szentbeszédekben a szovjetellenes és fasisztabarát kijelentésektől. Ugyanis a polgármester szerint, a közelmúltban állítólag „nemkívánatos tartalmú szentbeszéd” hangzott el. A polgármester megkérte a hittanórák és szentbeszédek helyét és időpontját, hogy azokat ellenőriztethesse.43

Hamvas püspök a polgármester levelének hatására a következő levelet küldte papjaihoz:

„Felhívon Tisztelendő Papjaim figyelmét, hogy mind a szentbeszédek, mind a hitoktatási órák, valamint egyesületi gyűlések alatt, de társaságban is, szigorúan tartózkodjanak minden olyan nyilatkozattól vagy beszédtől, amely távolról is a szovjet ellen irányul vagy a fasizmust dicséri. Állítólag a közelmúltban egyik templomban nemkívánatos tartalmú szentbeszéd hangzott el. Oktalan, meggondolatlan vagy igazságtalan nyilatkozattal nemcsak az illető lelkész teszi ki személyét megtorló intézkedésnek, de híveit és oltártestvéreit is bajba sodorhatja. A kellő tapintatot azért is figyelmébe ajánlom Tisztelendő Papjaimnak, mert a hatóságok a szentbeszédeket és hitoktatást a jelzett szempontból ellenőriztethetik.”44

A népi demokratikus rendszer szegedi hatalmi szervei, a szovjet városparancsnokság és a katolikus egyház között az 1944 végi felhőtlen viszonyt mutatta az,

41 Délmagyarország, 1944. dec. 3. Miért együtt?

42 Püspöki Levéltár 1333/1945.

43 Püspöki Levéltár 2767/1944.

44 Ugyanott.

171