Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Pál József: A katolikus egyház Szegeden az ország felszabadulásának időszakában (1944 szeptember–1945 április)
s erkölcsös, becsületes államalkotó egyéneket. Ebben a munkában részt vállalhat a papság az őt megillető helyen. Mi szívesen vesszük építő munkáját. Passzivitást vagy gáncsot azonban nem tűrünk, mert ennek nincs helye az új rendben. Dolgozókra van szükség minden vonalon, nemcsak kétkezi munkásokra, hanem intellektuális egyénekre is. Munkára szólítjuk fel a papságot is, mert a munka az alapja az új világnak.”35 Hamvas püspöknek az András napi ünnepségen a papság számára mondott beszédét jogosan tekinthetjük a kommunisták által fölvetett javaslat elfogadásának a feléje nyújtott baráti kéz megragadásának, az új társadalom építésébe való bekapcsolódásnak : Beszédében — a Délmagyarország c. lap tudósítása szerint -— a püspök párhuzamot vont a népvándorlás kora és a mai kor között, s megvilágította az egyház szerepét, a szebb jövő felépítésének óriási feladatvállalását. „A pap legszentebb kötelessége — mondotta a főpásztor — a nép szolgálata, az emberi és isteni jogok védelme. Hála istennek, hogy ittmaradtunk, mert a nehéz időkben még közelebb kerültünk a néphez. Volt idő, amikor a feltörekvő osztályok ellenséges érzülettel közeledtek felénk. Most ezt éppenséggel nem tapasztaljuk, sőt a tisztelet talán még fokozódott reverendánk iránt. Azért nincs semmi ok arra, hogy félreálljunk vagy hogy elavult intézmények védelmébe szegődjünk. Örökértékű társadalmi keretek nincsenek, tehát minden pap dolgozzék a megváltozott keretek között is lendületes buzgósággal és szívében a nép őszinte szeretetével.”36 Ez az együttműködési készség azonban erre az időre már néhány gyakorlati területen meg is valósult. A püspök október 20-án főpásztori szózatot intézett híveihez. Ebben a hit megőrzése mellett, melybe a papság anyagi támogatását is beleértette, munkára és egymás kölcsönös támogatására szólította föl a hívőket: „És dolgozzatok is, Kedves Híveim! Földjeitek ne maradjanak megműveletlenül, hogy legyen kenyerünk... Kiki lehetőleg a hivatása szerint való munkát végezze, az az óhaja a megszálló hatalomnak is, és ezirányú törekvésetekben bizonyára számíthattok jóindulatú támogatására. Tudom, hogy nehézségei vannak a mezei munkának: így a férfi munkaerő mellett a fogatok hiánya; e nehézségeket azonban le kell küzdeni, ahol lehet kézi erővel, ahol van ökörfogattal, és összesegítve, mert ha most bárki csak a maga portáján mocorog, és elzárkózik a segítéstől, a szeretetben összefogó munkától, akkor éhínség, betegség következhetik, mely az önzőket sem fogja kímélni, sőt Isten rendeléséből elsősorban őket fogja sújtani.”37 November 2-án a szovjet és magyar hatóságok kérésének a katolikus egyház is eleget tett, és Hamvas püspök megbízásából Halász Pál kanonok, esperes plébános is aláírta azt a nyilatkozatot, melyet aztán a szovjet repülők röpcédulaként szórtak le a még nyilas uralom alatt levő területekre. A nyilatkozat szövege a következő volt: „Nyilatkozat A magunk részéről kijelentjük, hogy az orosz hadsereg a vallás szabad gyakorlásában senkit sem akadályoz, sőt bennünket arra hívott fel, hogy az eddigi rend szerint tartsuk és folytassuk. Senkit lelkészi mivolta miatt bántódás nem ért. Felekezeti 36 Szegedi Népakarat, 1944. okt. 27. Bekapcsolódás. 36 Délmagyarország, 1944. dec. 3. Hamvas püspök beszéde az András napi ünnepségen. 37 Püspöki Levéltár 2700/1944. 169
