Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
V. Szeged a szeptemberi fordulat után
Az október 15-i véres vasárnap 1848 szeptember—októberében — több sikertelen békekísérlet után — a harcok tovább folytak a Délvidéken.55 A borzasztó polgárháború szörnyűségéhez most egy új ostor is járult; a kolera, „mely több áldozatot követel, mint a harc, különösen a rácok közül”.56 A kolera nyilván már korábban is fellépett, hiszen inkább nyári betegség. Az enyhe és esó's szeptember végi-—október eleji idó'szakban még létezett. Lefolyása azonban sokkal enyhébb volt, mint 1831-ben. Az október 9-én tartott közgyűlés foglalkozott a kolera elleni óvintézkedésekkel. Lengyel Pál tanácsnok, mint a kórházakra ügyelő' küldöttség elnöke, előterjesztette, hogy a kolerajárványban sínylődök száma a polgári kórházakban megszaporodott, ezért szükségessé vált magánépületek kibérlése is.57 Szeged fekvésénél fogva — mint láttuk — a délvidéki szerb hadjárat kiindulási pontjává vált. Az Országos Honvédelmi Bizottmány a Bács-Bodrog, Csongrád, Csanád, Békés, Arad, Zaránd, Krassó, Temes és Torontál megyék területéből alakított „hadvármegye” székhelyét Szegedre helyezte, s főparancsnokává Csuha Antal alezredest nevezte ki.58 Október közepén a szerb felkelők egyszerre három ponton is támadásba kezdtek. Elsősorban Óbecsét és Törökbecsét igyekeztek hatalmukba keríteni, hogy ezáltal a magyarok összekötő vonalát hatalmukba kerítsék, és a temesvári őrséggel kezet fogva megvessék a lábukat. Az október 12-én megindított nagyerejű támadás balszárnyán Óbecse, középen a római sáncokból Törökbecse, a jobb szárnyon a toma- seváci táborból Nagykikinda ellen irányult.59 A szerbek készülődése nem kerülte el Vukovics Sebő kormánybiztos figyelmét, aki sietve intézkedett, hogy a közeli vidékről minél jelentékenyebb haderőt vonjanak össze a veszélyben forgó pontokon.60 Kossuth elrendelte a szegedi, vásárhelyi, szegvári népfelkelők elindítását.61 Október 11-én hét század gyalogos nemzetőr gőzhajón indult el Szegedről Verbászra és Óbecsére.62 De alig távozott az első csoport, amikor Nagy Sándor József őrnagy október 13-án Szentmiklósról írt levelében hírt kapott arról, hogy Kikindát a szerb felkelők elfoglalták.63 E hír hallatára a szegedi városi tanács a bánsági királyi biztos felhívására újabb hat század gyalogos nemzetőrt küldött Szőregen keresztül Kikinda felmentésére.64 „A kászálódás már korán reggel megkezdődött — olvassuk Kováts István önéletrajzában —, mégis eltartott egész estefeléig. Úgy néztem, hogy mindenki magára volt hagyva, mert korán reggeltől ott voltam mindig, míg csak a vihar le nem zajlott, de elöljárót vagy intézőt egyet sem láttam. Ha a nép egészen józan lett volna is, mégis kellett volna valakinek köztük rendet csinálni. De mind részeg volt, némelyiket úgy kellett a kocsira feltenni, És nemhogy csak nagyon részegek voltak, de ingerültek is voltak közöttük a folytonos zaklatás miatt, hogy munkájukat, családjukat itt kell hagyniuk. Mert voltak köztük olyanok, kiknek öt-hat apró gyermekük is maradt otthon. Bizony sokan nagyon el voltak keseredve...”65 A kiinduló nemzetőrök körében bizonytalanságot keltett, vajon távollétükben a várost környező szerb falvak ellenséges érzületű lakosai nem veszélyeztetik-e majd szülővárosukat. Az őrsereg néhány századán már erősen érződött a délig elhúzódó 87
