Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)

IV. A fegyveres harc 1848 nyarán

fegyvereit a honvédeknek, és azonnal lássák el őket a legfontosabb szükségletekkel. A többi felszerelést aztán majd hajón küldik utánuk.143

A 3. honvéd zászlóalj megjelent a városháza előtt, és nagy zaj közepette azt követelte, hogy a nemzetőrség helyett őket küldjék a szerbek ellen. A tanács Utassy Kálmán főhadnagyot, mint a zászlóalj az ideig megérkezett egyetlen tisztjét, kinevezte a zászlóalj ideiglenes parancsnokává, és utasította, hogy szervezze meg a zászlóalj századokra osztását, s a legénységből ideiglenes tiszteket és altiszteket nevezzen ki. Csak négy századnak jutott nemzetőri fegyver, a többi honvédet kaszával látták el. Soknak még lábbelije sem volt.144

A 913 főnyi gyenge ruházatú és fegyvertelen zászlóalj — a szegedi nemzetőröktől kölcsönzött puskákkal — június 21-én a hölgyek virágzápora között tomboló örömmel indult gőzhajóval Óbecsére, hogy azt megszállva akadályozhassa a szerbek esetleges támadását.145

63