Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
IV. A fegyveres harc 1848 nyarán
Szeged város lelkes közönsége valóban messzemenő' segítséget nyújtott a falai között szervezett, s szinte a város közvetlen védelmére táborba vonult 3. honvéd zászlóaljnak. Az Országos Haditanács elnöke, Baldacci, június 18-án kelt levelében csak dicsérni tudta „a városi tanácsnak tett fáradozásait az ott levő honvéd zászlóaljnak czélszerű felruháztatásában”.78 Az újoncok felszerelése mellett másik fontos feladat volt azok kiképzése, begyakorlása. Ebben nagy akadályt jelentett a tisztek kinevezésének hiánya. Ezt a polgár- mester már a május 31-i, majd június 2-i jelentésében is sürgette, de eredménytelenül. A tisztek kinevezésére csak június 13-án került sor. Bár a helyi hadfogadó elkezdte az újoncok foglalkoztatását, Korda János ezredes június 14-i jelentésében mégis arról számolt be, hogy „Szeged városában összpontosult 600 főnyi mozgó őrsereg 18 nap óta henyélnek, minden kellő fegyelem nélkül. Ezek tanítására rögtön tiszteket küldeni annál is inkább szükséges, mert félhető, hogy ily dologtalan nép kihágásokra vetemedhetik”.79 A 3. zászlóalj parancsnokságát egyelőre Csuha Antal nemzetőr őrnagy, a „Tiszántúl felállított előőrsök és seregek parancsnoka” vette át. A zászlóalj begyakorlását pedig Utassy és Jelentsik főhadnagyok végezték.80 Egy váratlan fordulat azután új helyzetet teremtett a zászlóalj számára. Csuha Antal őrnagy június 19-én felszólítást kapott Csermelyi Lajos főhadnagytól, a hadügyminiszter segédtisztjétől és futárától, hogy „valami sereggel” Óbecsére siessen.81 Szegednek sürgősen nemzetőröket kellett volna kiküldeni Török-, illetve Óbecsére, hogy a szerb felkelők előrenyomulását a Tisza vonalán megakadályozzák. A város azonban szívesen engedett a tétlenséget megunt önkéntesek követelésének; a szervezés alatt álló szegedi 3. zászlóalj mintegy 920 honvédjével, három századdal a Ferenc Károly főherceg nevét viselő ezredből, egy század Don Miguel-katonával, és egy fél üteggel június 21-én gőzösön elindult Szegedről.82 „Igen örömmel értesültem Csermelyi Lajos vezérkari főhadnagy úrnak június hó 17-ről hozzám intézett abbeli jelentésére — írja Mészáros Lázár hadügyminiszter június 23-án Vadász Manó polgármesternek —, miszerint Szeged város érdemes tanácsa és ... polgármester úr fáradságos és költséges közbenjárása mellett 24 óra alatt 1400 embert és 3 álgyút állított ki Ó-Becsére a lázongok fékezésére; — mellyért is fogadja...hazánk nevében köszönő nyilvánításomat”.83 A 3. zászlóaljnál nagy nehézséget jelentett az, hogy kellő szervezettség, megfelelő számú tisztek és főleg parancsnok nélkül került a táborba. A zászlóaljat oly hirtelen vezényelték az óbecsei táborba, hogy még felszerelésüket is utólag, részletekben küldték utánuk, „...a szegényebbek ingbe, gatyába, mezítláb — kaszával, részint pedig kevés lőszerrel ellátva, a hideg éjjeleket a szabad ég alatt az őrtanyákon töltik” — írja Csuha őrnagy június 23-án Csernovits Péter királyi biztosnak.84 A szegedi önkéntesek oly hiányos ruházatban indultak a Délvidékre, hogy a várostól sürgősen 500 pokrócot kértek, minthogy kellő felszerelés hiányában a szabadban voltak kénytelenek tanyázni.85 Szeged város június 23-i tanácsülése azután a kért pokrócok és a már elkészült ruhaneműek leküldéséről sürgősen intézkedett.86 Csernovits Péter kormánybiztos június 24-én az alábbi levelet intézte Knézy Antalhoz, Bács megye első alispánjához: „Csuha őrnagy úr...panaszolja, hogy a polgári törvényhatóság igen hanyagul gondoskodik a parancsnoksága alatti legénység számára szükséges elszállásolás, s élelmezés kiszolgáltatásáról; nehogy tehát eme hanyagság kicsapongásokra szolgáltasson alkalmat, hivatalosan megkeresem Alispány Urat; miszerint azonnal egy különös erélyességről ösméretes Tisztviselőt küldjön Becsére, ki nevezett Őrnagy Űrral egyetértőleg a katonaság számára szükségesek hiány nélküli kiszolgáltatását tettlegesen eszközölje...”87 55
