Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)

III. A város csatlakozása az 1848-as márciusi forradalomhoz

javára csökkenteni. A bécsi kamarilla megpróbálta megtagadni a magyar forradalom legfontosabb célkitűzéseit: a független magyar kormányról és a jobbágyfelszabadításról szóló törvénycikkek szentesítését. Ezért írták Wöber György és Rengey Ferdinánd országgyűlési követek március 29-én Pozsonyból Szeged város közönségének: „Nehéz napok súlyosodhatnak ránk, elkövetkezhet a magyar szabadságérti dicsó' küzdelmek órája és Szeged megállangya a próbát most és mindenkor”.66

A követválasztásokról, Magyarország és Erdély egyesüléséről szóló törvénycikkeket illető március 31-i követi jelentéseket az április 12-i népgyűlés hallgatta meg.87

Az állandó bizottmány április 23-án tartotta utolsó ülését. Végső napirendi pontjában kimondta: „A legközelebb múlt hongyűlésen alkotott törvények kihirdetése végett folyó hó 24-én de. 10 órára a városház udvarán tartandó népgyűlés határozta- tik, melly alkalommal egyszersmind a bizottmány addig eljárásával számot adva tisztét a népgyűlés kezébe visszaadandja”.58

Ez volt az utolsó népgyűlés, ahol a követek előadták az alkotott törvénycikkek „összegét”, s egyúttal ki is hirdették azokat.69 A bizottmány és a népgyűlés még néhány más üggyel is foglalkozott. így többek között foganatosították a Helytartó- tanács ideiglenes sajtórendszabályait, s kérték Tóth Mihály „nyelvkötési” büntetése alól mentesítését. Tóth Mihály népszerűségét azzal szerezte, hogy korábban fel- jelentgette a régi vezetőket; a császári hatalom ezért ítélte „nyelvkötésre”.60

Az április 24-i népgyűlés a közelgő városi tisztújítás elnökét is megválasztotta Kárász Benjamin (Benő) személyében. így az április 26-i utolsó elegyes ülésnek csak az a feladat maradt, hogy tudomásul vegye a tisztújítás megtartására vonatkozó „miniszteri rendelvényt”, és megállapítsa a népesség arányában a képviselők számát.61

37