Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
III. A város csatlakozása az 1848-as márciusi forradalomhoz
A nemzetőrség szervezése A nemzetőrség megalakításának a szükségességét már március 14-én hangoztatták a követek, mikor elhatározták, hogy választmányt küldenek a nemzetőrségi törvényjavaslat elkészítésére, hogy ezáltal a belnyugalom és béke, az élet és vagyon biztonsága a honfiak védőpajzsa alá tétessék. Ugyanezt követelte a 12 pont ötödiké is.62 A nemzetőrség intézménye — a főváros példája nyomán és az országgyűlés segédkezése mellett (1848. XXII. te.) — a márciusi követelések közül elsőként öltött testet. A Batthyány Lajos miniszterelnök közvetlen irányítása alatt működő Országos Nemzetőrségi Haditanács, mint a miniszterelnöki hivatal „kiegészítő része” kizárólagos módon intézte a nemzetőrség, majd a honvédség szervezését.83 Szeged nemzetőrségének többsége is a volt polgárőrségre épült. Az intézmény a napóleoni háborúk korában (1806-ban) tűnt fel, ekkortól 1828-ig működött, majd 1842-ben újra megszervezték. A Felső- és Alsóváros egy-egy lovas- és gyalogszázadot állított, a Palánk egy magyar, egy német gyalogszázadot, és a rác ulánusok (lovasok) századát. A Szeged városi polgárőrség ekkor élte virágkorát. 1844-ben két alkalommal is fényes ünnepségen vett részt.64 Elsősorban a szegedi polgárőrség zászlószentelésére került sor. Erre az alkalomra nyomtatásban külön szabályzat jelent meg az ünnepség mikénti lebonyolítására. A másik alkalom, amelyre a polgári őrsereg díszes és népes küldöttsége vonult ki, a pesti őrsereg zászlószentelési ünnepsége volt.65 A rendhez és fegyelemhez szokott egyenruhás polgárság ezredese Wöber György főbíró, alezredese Korda János, őrnagya Krebsz Mihály, kapitányai pedig Bába Antal, Dietzgen József, Schmidt Ferdinánd és Joó József voltak.66 Szegeden az állandó bizottmány — be sem várva a miniszterelnök felhívását — március 18-án határozta el a „rend bővebb biztosítása tekintetéből a polgári őrsereg szaporítását”, vagyis az addig egyenruhás polgárság számának növelését. Ebből a célból egy őrhadi választmányt küldött ki, melynek Bába Antal, Joó József, Dietzgen József, Dáni Ferenc és Schmidt Ferdinánd voltak a tagjai. Feladatukká tették, hogy „a város házán naponta megjelenve, ott aláírási ívet tartsanak nyitva, melybe az önként jelentkező egyének magukat írják”.67 „.. .a városház udvarában lent — már akkor ki volt kövezve — egy nagy asztal állt a kövezeten, rajta sok háromszínű szalag; szép, finom kezű kisasszonyok szabdalták széjjel, egy részük feltűzögette a férfiak bal karjára...akik efféle karkötőt elvállaltak, azok nemzetőrök lettek. Ez volt a felavatás jelvénye”.68 A bizottmány március 24-én fogadta el az őrhadi választmány által kidolgozott őrhadi alapszabályokat, s másnap már jóvá is hagyta „az őrsereg által is egyhangúlag elfogadott alapszabályok” alapján történő választás eredményét. Ezek szerint Korda János ezredes, ifj. Osztróvszky József alezredes, Bába Antal őrnagy, Grünn János nyomdatulajdonos pedig „segéd” lett, „a többi tisztek pedig újra meghagyattak”.69 A miniszterelnöki felhívás értelmében Szeged város március 27-én már azt jelentette Batthyány Lajosnak, hogy az eddig fennálló egyenruhás polgári őrseregen kívül a polgári őrseregbe önkéntesen beállott egyének száma 700-on felül van, de még nincs felfegyverezve. A toborzást elősegítette az egyházi agitáció is. Szabó Richárd helybeli káplán április végén tartott „egyházi beszédjében örömmel nyugtázta, hogy 38
