Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
III. A város csatlakozása az 1848-as márciusi forradalomhoz
tását, s a mesterré válás megkönnyítését. Leszórták bó'rkötényüket, elhagyták munkahelyeiket; nem dolgoztak arra hivatkozva, hogy „szabadság van!”32 A kontároktól és a céhlegényektől fenyegetett céhes mesterek elégedetlenségüket a zsidók nyakába zúdították. A pozsonyi iparosok zsidóellenes tüntetését március 19—20-án az országgyűlési ifjak verték szét, Szegeden pedig a zsidókkal szemben táplált kedvezőtlen hangulatot a városi hatóság igyekezett csillapítani.33 Amikor a miniszteri bizottság arról értesült, hogy a zsidóság közbiztonságát itt is, ott is veszélyeztetik, április 3-án körlevéllel fordult a törvényhatóságokhoz, s mélységes megdöbbenésének adott kifejezést e szomorú események miatt.34 De április 27-én s a következő napon Szegeden ismét megtámadták a zsidókat, s ki akarták űzni őket a városból. Lakásaikat feldúlták, boltjaikat kirabolták. A szomszéd helységekben hasonló események zajlottak le. A megrémült zsidóság az üldözések elől az erdőkbe menekült.35 Lonovics József, a Csanádi egyházmegye püspöke, május 19-én utasította a papságot, hogy híveiket a zsidók iránt türelemre, s „kíméletre” bírni igyekezzenek.38 Március 20-án érkezett meg Szegedre Batthyány Lajos felelős miniszterelnökké történt kinevezésének a híre, amit nagy örömmel fogadtak.37 A lakosság mindennapi munkáját félbeszakítva a köztereken csoportosult. Este a kinevezett miniszterelnök tiszteletére fáklyásmenetet rendeztek. Midőn a menet a széképület elé ért, a műkedvelő színtársulat éppen befejezte a kisdedóvó javára előadott Szigligeti-darabot (Egy szekrény rejtelmei). Osztróvszky József városi tanácsnok kezében nemzeti lobogót tartva, amelyen a miniszterelnök koszorúval díszített arcképe volt látható, lelkes szónoklatot tartott, s a kormány és az országgyűlés iránti bizalomra hívta fel a lakosságot. A tömeg között egy alkalmi költőnek „Március 20-án 1848” című versét szórták szét nyomtatásban. Azután a fáklyásmenet a polgárőrség zenekarával bejárta a főbb utcákat.38 A „rend és közcsend föntartásával megbízott állandó választmány” délutánonként naponta ülésezett. Határozatairól hirdetmények útján értesítette a lakosságot. Elrendelte, hogy mindenki tartozik kalapján nemzetiszínű csokrot viselni. A választmány március 22-re a szabad ég alatt újabb népgyűlést hirdetett, ahol nagy örömmel fogadták a Helytartótanácsnak még március 16-án kelt rendeletét az előzetes sajtóbírálat eltörléséről. Ezen a népgyűlésen olvasták fel Wöber György március 15-i és 17-i tudósítását a „követi tábla nyilatkozatáról és a feliratnak a király általi elfogadásáról”.39 A népgyűlésből üdvözlő levelet intéztek a pesti Közcsendi Bizottmányhoz, amelyben a „központi választmányt” együttérzésükről és támogatásukról biztosították. Táncsics Mihálynak a börtönből való kiszabadítása miatt „hazafiúi örömüket” nyilvánították.40 A népgyűlés elhatározta, hogy a királyhoz és a nádorhoz a miniszterelnök kinevezéséért köszönőlevelet, a főrendi és a követi táblához pedig bizalmi- és hálairatot intéznek.41 Március 26-án — vasárnap — ismét népgyűlést tartottak Szegeden, amelyen a követek által közölt törvényjavaslatokat tárgyalták.42 Az országgyűlés elfogadta Szemere Bertalannak a sajtószabadság tárgyában még az 1848 márciusát megelőző idők szellemében kidolgozott, „a Lajos Fülöp által dívott francia törvényre emlékeztető” törvényjavaslatát.43 A javaslat a nemesség és polgárság vezető szerepének biztosítása érdekében óriási — 20 ezer, illetve 10 ezer forint készpénz — óvadék letételét követelte meg a politikai lapok kiadóitól.44 Amikor az országgyűléshez benyújtott sajtótörvény-javaslatot tartalmazó röpív március 22-én megérkezett Pestre,a legnagyobb ingerültséget okozta; pillanatok alatt felingerelte a csoportosuló tömeget. A Pest város tanácstermében tartott közgyűlés 35
