Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)

III. A város csatlakozása az 1848-as márciusi forradalomhoz

A már 1843/44-ben követelt nyilvánosság elve így vált a forradalom első szegedi vívmányává. A népgyűlés azt is elhatározta, hogy „a nemzeti őrsereg szabad institu- tio mellett rendeztessék”. Ez pedig a nemzetőrségnek mint a polgári forradalom védelmi alakulatának gyors megszervezését jelentette.11

A népgyűlés ezután Vadász Manó haladó szellemű ügyvéd előterjesztésére az országszerte tisztelt Kossuth Lajosnak hazafiúi érdemeiért hálás elismerését nyilvánította. Indokolásul előadta, hogy „az országgyűlés szerencsés folyamatát az országszerte tisztelt Pest megyei követnek, Kossuth Lajosnak lehetvén köszönni”. Elhatározta, hogy erről őt üdvözlő iratban értesíti.12 Másnapra elrendelte a város kivilágítását, végül „e népgyűlés határozatai az azokra alkalmat szolgáltatott fővárosi megállapodásokkal együtt kinyomtatni rendeltettek”.13

A szegedi népgyűlés a főváros példájára14 kimondta, hogy „a közrend, csend s bátorság fenntartása végett állandó bizottmány alakíttassék”, még pedig „oly világos megjegyzéssel, hogy ők most a népgyűlés megválasztottai, annak kifolyása lévén, a közrend, csend, úgy a személy s vagyon bátorság fön(n) tartása iránt intézkedni, s végzéseikről a gyakrabban tartandó nép-gyűlésnek jelentést tenni tartoznak; elhatároztatván az is, hogy minden követi jelentés s országos állapotokruli tudósítás ezentúl mindig a népgyűlés elé terjesztessék, s annak jegyző-könyvei az állandó bizottmány által hitelesíttessenek”.

Az idézetből az derül ki, hogy a magát rendszeressé, intézményesíteni kívánó népgyűlés a közrend és biztonság fenntartása céljából olyan állandó bizottmányt választott, amely a neki alárendelt végrehajtó szerv feladatát látja el. Az állandó bizottmány tagjai részint a város régi hatóságából — tanácsából (3), választott községéből (8) és albíróságaiból (2), — részint ügyvédekből (8) kerültek ki, de voltak közöttük megyei táblabírák (2) is. A 25 tag közül 13 a hatóság, s csak 12 az „ellenzék” képviselője. A bizottság elnöki tisztét Tary Pál főkapitány töltötte be, jegyzők viszont Somogyi Antal táblabíró és Osztróvszky József ügyvéd lettek.15

A vezetés a továbbiakban ennek a testületnek a kezébe került. Egy jó hónapig Szeged — miként maga az ország is — sajátos állapotban élt. Még működtek a régi testületi szervek — a városban a tanács és az elegyes ülés —, mintha mi sem történt volna, mellettük azonban a politikailag jelentős ügyeket a közvetlen demokratikus alapon összejövő népgyűlés, és az általa választott állandó bizottmány látta el addig is, amíg a megalkotás és kihirdetés alatt levő városi népképviseleti törvény alkalmazásával meg nem ejtették a tisztújítást.18

Érdemi határozatok már általában az állandó bizottmányban születtek; ezeket a népgyűlés sorra elfogadta, jóváhagyta. így a népgyűlés szerepe inkább a közzétételre és a mozgósításra szorítkozott.17

Az állandó választmány első intézkedései közé tartozott, hogy a sajtó útján előforduló kihágások elbírálására Kotolyán Miklós elnökletével hat tagú albizottmányt küldött ki. A sajtótulajdonosokat utasította, „hogy minden kinyomandó iratot annak szerzője által írassa alá, mi szerint támadandó kérdés esetén tudni lehessen, kit keljen felelet terhe alá venni”. Majd a népgyűlési határozatokat „Hazafiak!” címszó alatt a szélesebb közönséggel falragaszokon közölték, amelyen a lakosságot felszólították a polgári őrseregbe való beiratkozásra, a következő napon pedig minden egyházban „a haza békés átalakításáért” tartandó istentiszteleten való megjelenésre, a város esti kivilágítására és a rend fenntartására.18

A népgyűlés azt is kimondta, hogy „az igénytelen kinézésű s már omladozó állapotban levő” vár19 kapuján, továbbá a só- és éléstári hivataloknál alkalmazott császári színeket és a kétfejű sast tüntessék el, és a nemzeti színekkel s az ország címerével helyettesítsék. Az állandó választmány később azt is elrendelte, hogy a magán33