Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
III. A város csatlakozása az 1848-as márciusi forradalomhoz
Még aznap este a polgárság és a hatósági emberek által látogatott Oskola utcai „Fekete kutyához” címzett vendéglőben8 megnyerték a helyettes főbírót és több tanácsbelit, hogy másnap a követjelentést terjesszék népgyűlés elé. Közben az utcákon kisebb csoportok zeneszó mellett vonulgattak. Az egyik csoport „lelke vágyainak szabadabb tért engedve,, „a piarista Horváth Cirill líceumi igazgató s királyi könyv- vizsgáló7 ablakai alatt a gondolatölő cenzúrának örök requiemet, valamint Kremmin- ger Antal prépost ablakai alatt a lelkiismeret- és vallásszabadságnak riadozó éljeneket hangoztatott.” Egy másik csoport a széképület „szálá”-jában tartott színielőadásra vonult be, ahol vezetőjük és szónokuk, Dáni Ferenc lelkes szavakkal hirdette ki a szabadság, egyenlőség és testvériség győzelmét. A vendéglőkben és más nyilvános helyeken az összegyűlt polgárok késő éjjelig nem fogytak ki a lelkes szónoklatokból és a hazafias felköszöntőkből.8 Másnap, március 18-án reggel nyolc órakor előkelő polgárokból álló küldöttség jelent meg a rendkívüli ülésre összegyűlt városi tanács előtt, név szerint: Bérczy Antal, Dáni Ferenc, Zsótér Andor és Szabó Péter, s kérték a népgyűlés azonnali összehívását a „közpiarcz”-ra, s hogy a széképület tornyán tűzzék ki a nemzeti lobogót. A tanács „a város lakosainak netalán előidézhető még nagyobb zavaroktuli megóvása tekintetébül” a küldöttség kérelmét azonnal teljesítette, hogy a népgyűlésen intézkedéseket tehessen „a személy- s vagyonbátorság” megszilárdítására.9 Éppen hetivásár napja volt, amikor a városháza előtti nagy téren néhány perc alatt hatalmas tömeg gyűlt össze. Itt Lengyel Pál helyettes főbíró felolvasta az ország- gyűlési követek „sebes postán” érkezett jelentését, melyet a több ezres tömeg határtalan lelkesedéssel fogadott. A Grünn Jánosnál nyomtatott népgyűlési jegyzőkönyv első pontja szerint Lengyel először a bécsi forradalom győzelmét, gróf Apponyi György főkancellár lemondását jelentette be, majd hangoztatta: „hazánk törvényhozó testületé a jog- és kötelesség-egyenlőséget elhatározta, s az úrbéri viszonyoknak a státus által történő kárpótlás melletti megszüntetése s a városi követeknek a szabadság s függetlenség alatt még a jelen hon gyűlésen adandó eldöntő szavazata indítvá- nyoztatott”. A városi tanács — saját bevallása szerint — azért tartotta különösen fontosnak e népgyűlés összehívását, mert a fővárosban kiütött a forradalom, s a 12 pont nyomán a Helytartótanács a „törvényellenes cenzúrá”-t eltörölte, így „a sajtó szabadsága tettleg helyreállíttatott”. A tanácsból Petrovics István szólt még „az európai eseményekből keletkezett viszonyokról”; különösen kiemelte, hogy „a közrend és személyes, úgy vagyoni bátorság a teljes egyetértés és közös összemunkálás által volna biztosítható”. A liberálisok tanácstagságtól 1845-ben elütött egyik vezetője, Bérczy Antal, a nép követelésére szintén előállt, de szónoklat helyett a pesti 12 pontot olvasta fel, és fogadtatta el a népgyűléssel. A szegedi nép pontonként magáévá is tette a fővárosi petíciót, s „elősorolt pontjait követ uraknak egyértelemmel utasításul adatni, s ez utasítással a követeket ezen népgyűlési jegyzőkönyv megküldése mellett értesíteni sebes postán elhatározá”. A népgyűlés ezzel a lépéssel a követutasítás jogát ragadta magához, amely addig csupán a tanácsot (1843-ban vele együtt a választott községet is) illette meg. De Pozsonyban egyidejűleg megszüntették az utasítások érvényét azzal, hogy minden követ ez után szabadon és egyénileg szavazott. Ettől fogva a szegedi népgyűlés fontos közjogi hatáskört gyakorló szervvé vált, s megszűnt pusztán publikációs fórum lenni.10 Az első népgyűlés helyi érdekű határozatokat is hozott. A cenzúra megszüntetésének példáján fellelkesülve elhatározta, hogy ezután „a tanácsi [...], választott községi, gazdasági (gazdaszéki) és elegyes ülések teljes nyilvánossággal tartassanak”. 32
