Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
III. A város csatlakozása az 1848-as márciusi forradalomhoz
ni A VÁROS CSATLAKOZÁSA AZ 1848-AS MÁRCIUSI FORRADALOMHOZ Szeged város márciusa A pesti márciusi forradalom híre futótűzként terjedt el az országban. „Mindenütt harangzúgások, nemzeti háromszínű zászlók kitűzése, szabadságfák emelése, a nemzeti cocárdákkal ékesített polgárok ünnepies menete, az utczák kivilágítása, örömlakomák, isteni hálatiszteletek, Tedeumok hirdették s tanúsították a nép örömöt s lelkesedédét.”1 A „kiütött szabadság” hírét a mintegy 50 ezer főnyi népességgel rendelkező Szegedre a március 17-én, pénteken délután öt órakor érkező, nemzeti zászlóval fellobogózott „Pannónia” gőzhajó utasai hozták meg. A kikötőt teljesen ellepték a várakozók. A gőzhajó utasai beszámoltak a pesti eseményekről, s hoztak magukkal azokból a sajtótermékekből is, amelyek a 12 pontot és Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét tartalmazták.2 Szeged, „a magyar honnak eme mindig magyar érzésű városa”, „a magyar szabadság fényes hajnalát” nemzetiségre való tekintet nélkül örömmel üdvözölte.3 A pesti események híre nagy izgalmat keltett. A sétányon kisebb csoportokban összeverődő, „nagy feszültségben lévő” lakosok között egyszerre csak az a hir kapott lábra, hogy „valamely országos következményű sürgöny” — lovas posta útján küldött levél — érkezett a helyettes főbíróhoz. A nyugtalanság egyre növekedett, mikor Tary Pál városi főkapitány „a nép kívánságának engedve” két tanácsbeli kíséretében a távol levő helyettes főbíró lakásán átvette a levelet, majd „a város minden oldalairul öszvetóduló,, — több ezerre tehető — tömeg előtt a „köz piarczon,, gyertyafény mellett felolvasta azt. Kiderült, hogy a levél semmi egyebet nem tartalmaz, mint a szegedi követeknek, Rengey (Aigner) Ferdinánd főügyésznek és Wöber György főbírónak a pozsonyi országgyűlés március 14. és 15-i üléséről szóló jelentését. A követjelentés örömmel nyugtázza, hogy „hazánk újjászületésének órája megkondult; a magyar hazája 300 éves küzdés és szenvedés után egy nagy és dicsőbb jövendőnek nézhet elébe”. Azután részletezi az országgyűlés március 14. és 15-i határozatait a sajtó- és lelkiismereti szabadságról, az évenkénti országgyűlésről, Erdély visszacsatolásáról, az esküdtbíráskodásról. Azt is közli, hogy az országgyűlés elfogadta az általános közteherviselést, megszűnt az úrbériség, és választmányt küldenek ki a népképviseleti rendszer kimunkálására.4 A szegedi nép a követek levelében foglalt híreket nemzetiségre való tekintet nélkül kitörő lelkesedéssel és nagy rokonszenvvel fogadta, s kisebb csoportokban a szabadságot éltetve vonult fel az utcákon. De nem hiányoztak azok a megnyilvánulások sem, amelyek a forradalom elveivel szemben a reakciós érzelmeknek adtak hangot. Egyesek „jogaik” elvesztése miatt sajnálkoztak, mások azt fájlalták, hogy „a paraszt velük egyenlő lett”, ismét mások pedig a sajtószabadságot kifogásolták.5 31
