Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
II. A liberális politikai mozgalom kibontakozása
„megpolgárosítását” (a város polgárává nyilvánítását) „nagy érdemei tekintetében”.20 A szegedi polgárság nyilvános társadalmi élete a reformkorban három egyletben folyt: a belvárosi Kaszinóban, a felsővárosi Társalkodási Egyletben, s az alsóvárosi Gazdakörben. A nemesi polgárosodás útját járók társaséletének és liberális város- politikai csoportosulásának központja Korda János lakóháza volt. 1817-re nyúlik vissza a városszépítő munka eszméje. Ekkor Vedres István részletes javaslatot nyújtott be: „... mi módon lehetne a városnak némely utcáit és piacait kövekkel kipadolni, és szép, azonkivül hasznos fákat ültetni és erdőt is abból szaporítani”.21 Széchenyi polgári haladást kívánó szelleme nyilvánult meg az 1840-es évekkel kezdődő utcakövezésekben és csatornázásban. A város hatósága kezdte felismerni a modern élethez igazodó városkép jelentőségét, s hivatalosan is iparkodott beleszólni az új építkezésekbe, utcák, házak szabályozásába.22 A reformeszmék terjesztéséből az évről évre visszatérő különböző színtársulatok is kivették részüket. Az előadásokat még az 1820-as években is a városháza theatrum szálájában, majd pedig 1827-től kezdve a vár udvarán, a szénaraktárból átalakított színkörben tartották.23 A nagyszerű magyar sikereket 1838 nyarán Schaetzel (Schätzl) Lajos színtársulatának érkezése szakította félbe. Ez a német színtársulat 1839 őszén újból Szegedre érkezett, s a következő év tavaszáig a városházán tartotta „minden szebb ízlést tipró, aljas és untató bohózati előadásait”. Tavasztól pedig a rókusi „Hét pacsirta” elnevezésű kertben létesített nyári színkörben folytatta működését. De ezt a német színtársulatot az ifjúság 1840-ben megbuktatta. Az igazgató — több ezer forint adósságot hátrahagyva — Újvidékre szökött. Ha fontolóra vesszük, hog a város polgárságának egy része német volt, a színtársulat megbuktatása nem is tekinthető csekély eredménynek.24 A városi tanács azután a magyar színészet biztosítása érdekében indított mozgalmat. A Nemzeti Színház volt igazgatóját, utóbb rendezőjét, Komlóssy Ferencet sikerült megnyerni egy évre 40 tagból álló társulatával. A színtársulat 1840 október havában érkezett Szegedre, ahol nagy sikerű előadásokat tartott.25 A nemzeti érzés fontos táplálója a színészet mellett a zene volt. Az 1830-as évek derekán a kaszinó bálján még Strauss- és Lanner-keringőket jártak, de az 1840. évi farsangon már mind a három városrész kaszinójában „magyar” muzsikára táncolták a csárdást és a palotást.26 Az ifjúság nézetei lassanként visszhangra találtak a választott község ülésein is. A választott község már nagyobb létszámánál fogva is érzékenyebben közvetítette a polgárság, sőt az egész lakosság törekvéseit, mint a szűkebb tanács. Az országgyűlési követek választása, illetőleg kiküldése és utasításokkal való ellátása eredetileg Szegeden is a tanács hatáskörébe tartozott, így ők is elsősorban magát a szűk testületet képviselték.27 A választott község 1832-ben „az országgyűlésre küldendő követek választásában a Tanátssal egyetemben részt venni óhajtván”, annak ellenkezésével találkozott. Ekkor Babarczy Imre királyi biztoshoz fordult, akitől azt kérte, hogy a követek megválasztását és utasításaikat illetően „foganatos béfolyást jövendőre a V(álasztott) Községnek felsőbb helyen kieszközölni méltóztasson”.28 Az országgyűlési képviselet kiszélesítésével egyidejűleg a változatlan szervezetű városvezetésben is mutatkozott némi megújulás. A tanácsnál jóval mozgékonyabb választott község 1841. május 2-án kimondta, hogy üléseit nem zárt ajtók mellett, hanem nyilvánosan tartja.29 Az 1842. évi február hó 10. napján tartott elegyes ülésen, amelyen elsősorban az adókivetést tárgyalták, a gyűlés nyilvánosságának kérdésében vita robbant ki, amely azután a Helytartótanács rosszalló határozatát vonta maga 24
