Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
I. Szeged város gazdasági és társadalmi fejlődése (1790–1848)
Egy 1739-ből származó bécsi tervrajzon a régi Palánknak (Belváros) Raitzen- stadt, azaz Rácváros, míg a frissen megszállott területeknek Deutsche Stadt, későbbi magyar nevén Külpalánk a neve." 1720-tól 1850-ig Szegednek összesen 481 német polgárát ismerjük. A betelepedés olyan tömeges volt, hogy 1725-ben a belvárosi plébánia-templomban a piaristák beszüntették a magyar prédikációt, mert csak a német és dalmát hitszónokoknak volt hallgatóságuk. Még 1828-ban is az 502 szegedi polgár között 130 (25,8 százalék) német volt. A bevándorolt németek Szeged gazdasági és társadalmi életében hosszú ideig jelentős szerepet játszottak. Nemcsak külön hitszónokuk volt, hanem külön német iskolát, német tanítót is tartottak.100 A szegedi németség az itteni családokba való benősülések, és a városi hatóság magyarosító törekvéseinek hatására meglehetősen elmagyarosodott, és lassan beolvadt a magyar lakosságba. 1845 óta több — felsőbb hatósági engedéllyel vagy a nélkül történő — névmagyarosítással találkozunk. Ekkor lett Silberből Bérczy, Aignerből Rengey, Jégerből Vadász stb.101 Kremminger Antal palánki (belvárosi) prépostplébános 1836-ban a német szentbeszédeket és éneket a Szent Demeter templomban beszüntette.102 Fényes Elek 1851-ben már azt írta Szegedről, hogy kevés német lakossága van, de ezek is — miként a rácok, görögök és zsidók — „nagyobbára szinte érték és beszélik a magyar nyelvet”.103 A német nyelv az 1848-as forradalom előtti években már csak egyes céhekben tartotta magát. A szabadságharcban a szegedi német családok fiai már a magyar zászló alatt harcoltak.104 A görögökkel egyetemben jelentős szerepet játszottak Szeged gazdasági, főleg kereskedelmi életében a szerbek. A szerb kereskedők részint marhakereskedéssel, részint kalmárkodással, vagyis iparcikk-kereskedelemmel foglalatoskodtak. Leginkább a Palánkban, templomuk körül, kisebb részben — főleg a görögök — Felsővárosban éltek. A szegedi magyar lakosság a legnagyobb türelemmel viseltetett irányukban, sőt a szerbek — számarányuk ellenére is — a régibb időkből származó előjogaikban háborítatlanul megmaradtak. A városi tanácsban és a hivatalokban több szerb is helyet kapott.105 Az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc időszakában a szerbek száma 1500—1700 körül mozoghatott.106 Az 1850. évi 50 244 főnyi szegedi népességből magyar 46 140 91,8% német 890 1,7% szlovák 587 1,1% szerb (rác) 481 0,9% izraelita (héber) 2 093 4,1% cigány 53 0,1% Az 1828. évi országos összeírás szegedi eredményeit a lakosság társadalmi összetételére az alábbiakban láthatjuk :107 Felsőváros Rókus Palánk Alsóváros Összesen Adózók száma 2394 1176 2365 3816 9751 Honorácior 14 6 57 10 87 Polgár 470 125 432 340 1367 Házas zsellér 583 358 349 856 2146 Házatlan zsellér 422 174 356 679 1631 Kézműves 365 101 358 266 1090 Kereskedő 3 2 39 2 46 18
