Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
I. Szeged város gazdasági és társadalmi fejlődése (1790–1848)
A város társadalma A termelőerők fejlődésének fontos mozzanata a népesség gyarapodása. Ebben — a gyakori járványok és a nagy gyermekhalandóság ellenére — a természetes szaporulat játszott meghatározó szerepet, de nem tagadhatjuk a beköltözések hatását sem. A közeli s távolabbi vidékek nincstelenjei is ide tódultak.91 Szeged lakossága II. József uralkodása idején 1780-ban 17 801, 1787-ben 21 749. Az 1787. évi népszámlálás adatai szerint a nők száma 10 472, tehát kevesebb, mint a férfiaké. A férfiak közül 56 pap, 28 hivatalnok és honorácior (értelmiségi), 863 polgár, 108 nemes, akiknek azonban a városban nincsen módjuk nemesi jogaikkal élni. A vagyonosabb polgárok, gazdák és mesteremberek száma 1436, a kertészek, házalók, szabad foglalkozású szegényebb embereké pedig 2864. A vezető város Debrecen 29 000 lakossal, utána következett Pozsony 28 500 tényleges népességgel, majd Buda 26 000, Pest 24 200 és Szeged ötödik helyen 21 749 lakossal.92 Szeged népessége a magas halandóság ellenére dinamikusan fejlődött a XIX. század első felében.93 A lakosság számát — népszámlálás hiányában — az adóösszeírásokból való kiszámítások alapján 1813-ban 26 355-re, az 1840-es években általában 40—50 ezerre becsülték. Az adózás alá összeírt kimutatás szerint 1813-ban Szeged lakossága városrészenként a következőképpen oszlott meg :94 Városrész Ház Család Népesség Palánkban 1181 2 233 5 648 Felsővároson 1248 3 877 7 954 Alsóvároson 1795 4 540 9 394 Rókuson 719 1 586 3 359 Összesen 4943 12 236 26 355 Ezek a számadatok csak az adóösszeírások alkalmával számbavett népesség létszámát tüntetik fel, ami a valóságos létszámnál jóval kisebb volt. Az 1848 elején Szeged városában készült lakossági összeírás szerint a város lakossága 52 593 fő, ebből 1700 szerb, 2500 zsidó.95 Az 1850. évi népszámlálás végül kimutatta, hogy Szeged valóságos lélekszámú 50 244 főt tett ki.96 Szeged ebben az időben Pest után az ország legnagyobb városa volt; népessége mindenesetre az 1848—49-es szabadság- harc időszakában felülmúlta Pozsony, Buda és Szabadka, sőt még Debrecen népességét is.97 A népszaporodás rohamos fokozódása idézte elő a bérletek utáni érdeklődést. Akik pedig így sem tudtak megélhetéshez jutni, azok tovább vándoroltak. A népmozgás ugyanis nemcsak a beköltözésekben jutott kifejezésre, hanem a szórványos kitelepülésekben is. A 18. század második felében a szegedi nép hatalmas dohánykertész - rajokat bocsátott ki a Dél-Alföld, Temesköz még lakatlan vagy gyéren lakott területeire. A nincstelen zsellérek költöztek tovább, elsősorban a környező kamarai pusztákra, a Bánság uradalmaiba mentek, ahol még földet, adókedvezményt remélhettek. Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyék magyar népe túlnyomóan szegedi eredetű dohányültetvényesekből verbuválódott.98 17
