Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)

VIII. Szeged az 1848–49-es szabadságharc alkonyán

Július első napjaiban megindult a népáradat Szeged felé. A kormány, a kormány- hivatalok személyzetének egy része, az országgyűlés két táblájának számos tagja, katonai alakulatok, és a menekülő fővárosi lakosság áradata özönlött Szegedre. Kossuth július 8-án elrendelte, hogy a Kecskeméten tartózkodó állami tisztviselők folyamatosan — közlekedési fennakadás okozása nélkül — induljanak el Szeged felé.42

Pestet Szegeddel — szinte egész hosszában — két szekérvonat kötötte össze. A kocsik, lovak hiánya azonban akadályozta a közlekedést. A kánikulai hőség szinte elviselhetetlenné tette az utazást, élelem- és vízhiány is előfordult.43

Szegeden az országgyűlés részére a városháza helyiségeit bocsátották rendelkezésre; ülésteremként a közgyűlési terem szolgált. A hadügyminisztérium a főtéren fekvő Zsótér-féle házban helyezkedett el, s tevékenységét ismét megkezdte. A miniszterek, a kevés számú főrend és családtagjuk, valamint kíséretük részére a módosabb városi polgárok lakásait engedték át. Az országgyűlési képviselőket magánházakban szállásolták el. A helyzet most sokkal nyomasztóbb volt Szegeden, mint januárban Debrecenben, mert a harapófogó két szára — az osztrák és a cári hadak — gyors ütemben közeledtek egymáshoz.44

A kormány átköltözködése most is nagy nehézségekkel járt, elsősorban a hadsereg ellátása terén. Minthogy a Szegedre való átköltözés miatt a bankjegynyomás két hétig szünetelt, a kormánynak nem volt pénze sem a hadsereg ellátására, sem pedig az állami alkalmazottak fizetésére.45 Duschek Ferenc pénzügyminiszter, aki jelentős készleteket elrejtett, állatta a pénzsajtót, majd amikor megindította, csak magas címleteket nyomatott. Aprópénz hiányában mind gyakrabban előfordult a bankjegyek feldarabolása; divatossá lettek a forgalomban a negyed, nyolcad és tized pénzjegyek. „A közvitéz ötösre, tízesre issza fertály borát, a tiszt százasra kíván ebédelni.” Ezzel aztán még kevésbé boldogultak, mert a kereskedő és korcsmáros így nem akarta elfogadni. Ezért a legénység mind többször erőszakos után szerezte be a szükségleteit.46

Az ércpénz teljesen eltűnt a forgalomból. Az aprópénz hiánya miatt felütötte fejét a bankjegyekkel való üzérkedés. Az aprópénz hiánya a városi közintézmények működésében is komoly fennakadásokat idézett elő. „Az adói, árváktári és föld- birtoki hivataloknál apró bankjegyek hiánya végett szembetűnő hátramaradások idéztettek elő, — mert a fizetni kész adózó, mivel apró bankjegyekkel tartozását le nem róhatja, a tárból hasonlóan neki visszaadni apró pénz hiánya miatt nem lehet, kénytelen akarata ellenére is nem fizetni, mivel bankjegyeit legnagyobb szorgalma után is elváltani nem képes.”47

Duschek Ferenc pénzügyminiszter — tekintettel az aprópénz hiányára — új pénzjegy kibocsátását határozta el. Ezt a silány papírra és — festékanyag hiánya miatt — fekete színben nyomtatott pénzt „szegedi fekete kétforintosának hívták.48

A nehézségeket még csak fokozta, hogy a Kossuth-bankók kelendősége a kedvezőtlen hadi helyzet miatt amúgy is rohamosan csökkent.49 „...a pénzjegyek mindinkább veszték becsüket”.50

Kossuth Lajos kormányzó-elnök és neje július 11-én (szerdán) délelőtt érkeztek kíséretükkel Szegedre.51 A bevonulás útján, a budai országúton — ma Kossuth Lajos sugárút — az utcákon és a Szabadság téren Szeged apraja-nagyja lelkes üdvözlettel fogadta az érkezőket. „A lakosság nagyobb része az utcákon a teres piacokon fel s alá hullámozva várta őt, s örömrivalgással kísérte szállására a megérkezőt”.52

A kormányzó az üdvözlést a nagy piac egyik szögletének háza, Kárász Benő főispán 1845-ben épült díszes palotájának első emeleti erkélyéről fogadta. Érkezésének napja estéjén a város hölgyei fényes fáklyásmenetet rendeztek Kossuth tisztele135