Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
VIII. Szeged az 1848–49-es szabadságharc alkonyán
téré, „melly a Szabadság tért egy lobogó lángtenger képében tüntette fel”.63 A város polgárai nevében a tanács kijelölt szónoka, Dáni Ferenc lelkes szavakkal üdvözölte. Kossuth a ház erkélyéről válaszolt; az üdvözlő beszédet a nagyszámú jelenlevő feszült figyelme mellett köszönte meg.64 Ezután mindjárt azt ígérte, hogy „Szeged leszen amaz archimédesi pont, honnét a szabadság az egész világra fog kiterjedni”.66 Az üdvözlő beszédre a következőket mondotta: „Mint megjósolám Debrecenben, hogy onnan Magyarország szabadsága fog kivívatni, hiszem, hogy Európa szabadsága Szegedről sugárzandik ki. A Gondviselés ujjaira ismerek azon nagy veszedelemben, melyet az istentelen dinasztia a muszkák behívása által nyakunkra hozott. Igenis elválasztotta a magyart az isteni gondviselés, hogy legyen alapja a világszabadságnak, megváltója Európa népeinek. Magyarország vagy azon koporsó lesz, melyben a népek szabadsága hosszú századokra eltemettetik, vagy azon terített asztal, hová az örvendező szabad népek jőnek élvezni a boldogságot.” Azután Görgeyre célozva említette, hogy .....ha találtaték valaki, ki a hazát n agyravágyásának áldozatává, s a végett magát a nemzet uralkodójává tenni diktá- tori hatalomra vergődni törekednék, azt saját kezeimmel gyilkolnám meg, hogy a hazát megmentsem”.66 Ez nyílt fenyegetés volt Görgey ellen. A szegedi nép harsány éljenzésben tört ki. A szervezés alatt álló olasz légió egy-egy „evviva Kossuth!” kiáltása is kihallatszott a többi közül. Az ünnepélyes menet, amelyben a nemzetőrök is részt vettek, a Rákóczi-induló harsogása mellett távozott.67 Kossuth Lajos kormányzó-elnök részére Kárász Benő főispán ajánlott fel újonnan épült pompás házában lakást. A kormányzó-elnöki hivatal részére a Kárász-ház melléképületét, majd egy közeli, másik épületet ürítettek ki. Az államgépezet, igaz, sok fönnakadással, de újólag működni kezdett.68 Szegeden Kossuth megpróbálta mozgósítani a forradalom utolsó erőtartalékait. „Kossuth, mióta Szegedre érkezett — írja Horváth Mihály — különféle, azonban mind oda irányzó terveken törte fejét, miként fordíthatná jobbra a tagadhatatlanul... veszendőnek indult ügyét”.69 A kormány hivatalos lapja, a Közlöny, mindenekelőtt igyekezett megnyugtatni olvasóit: „...a harcz, melly Európa népeinek szabadságát kivívandja, ez lesz, melly innen Szegedről intéztetik”.60 Kossuth a legsürgősebb feladatnak a hadsereg gyarapítását és felszerelését tartotta. Július 14-én körlevelet intézett az ország törvényhatóságaihoz, amelyben bejelenti és megindokolja a kormány Szegedre történt átköltözését, ismerteti a katonai helyzetet, bizalomra hívja fel az ország népét, és felszólítja a hatóságokat az általános népfelkelés megszervezésére.61 A kormány „Szegedről erélyesebb beligazgatást tanúsított — írja Mészáros Lázár emlékirataiban —, pénzt veretett, azaz papírpénzt nyomatott. A megyéket újoncok s népfelkelés kiállítására és felszerelésére hívta fel; hanem a bizalmat maga irányában nem igen bírta növelni.”62 Kossuth Lajos a már itt levő és a toborzás útján gyarapítandó katonaságból egy tartalék hadtestet szándékozott szervezni, melynek parancsnokául július 9-én Szegedre küldte Asbóth Lajos ezredest.63 A 30 ezerre tervezett álló tartaléksereg részére szorgalmasan toboroztak. Szegeden a nagy piac közepén vontak fel egy tágas ponyvasátort; ott szólt a zene, pengett a sarkantyú és víg tapsolás hallatszott: „Talpra, magyar legények 1 Aki nem nyomorék és nem anyámasszony katonája 1 Csapjatok fel a Kossuth seregébe !”64 Kossuth elégedetlen volt a Szegeden az önkéntesekből alakuló tartaléksereg toborzásával és annak módjával. Ezért levélben kereste meg Vadász Manó polgár- mestert, hogy a városi hatóság által kibocsátott nyomtatott felszólításban az olvasható, hogy a 20 pengőforintnyi foglalópénzből azonnal csak öt pengőforintot fizet136
