Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
VII. Szeged a tavaszi hadjárat idején
azon hitet, miszerint Szeged város lelkes lakossága, jelen nehéz körülményekben édes honunk iránt olly meleg szeretettel viseltetik, melly akaratban és áldozatkészségben nem — csak a lehetetlenség vastörvényében ismer korlátokat.”23 A szegedi kórházak lassanként újból zsúfoltakká váltak. A sebesültek ápolása terén azonban megcsappant a honleányi buzgalom és lelkesedés. Osztróvszky József segédkormánybiztos május 3-án Szeged hölgyeihez szózatot intézett, melyben a katonai kórházakban levő' sebesültek ápolására egy „betegápoló nőegylet” alakítását inditványozta.24 Az egylet hamarosan meg is alakult, és megkezdte a sebesültek gondos ápolását. Korda Rozália és Rónay Emília aláírásával május 9-én a nó'egylet felhívást tett közzé, amelyben az egyletben való részvételre szólították fel „a város minden elkes leányát”: „Elfogad egyesületünk minden adományt, különösen vászondarabokat, tépetett és fehérneműeket, mint a kitűzött célra legszükségesebbeket, és ezeket Felső- városon Osztróvszky Józsefné, Palánkban Vadász Manóné általvévén, időnként a ’ szegedi hírlap’ útján közzé is fogja tenni”.25 A szegedi kórházakban a sokszor kifogásolt hiányok megszűntek — írja a korabeli sajtó —, „mióta e szerény és a közhaza tiszteletére méltó hölgyek zajtalan működésüket megkezdették”.26 A höl yek buzgalma előteremtett mindent, amivel a sebesültek szenvedését enyhíteni lehetett. Gyűjtéseket, táncvigalmakat rendeztek, s az összegyűjtött pénzt, ruhát, s természetbeni adományokat eljuttatták a betegeknek.27 A háború közepette is nagyarányú építkezések folytak a városban. A Dáni Ferenc tanácsnok elnöklete mellett működő Szépítészeti Bizottság május elején foglalkozott a Halácsi Miklós volt főmérnök által a város rendezéséről készített tervével. Mivel a tapasztalt hiányok nyomán a város „egyenezése” sok „kiigazítást” igényelt, ezért a Bizottság legcélszerűbbnek tartotta, hogy az itt tartózkodó, s „ügyességéről ismeretes” Bainville olasz mérnök építőművész által „egy a jövendőségnek zsinór mértékű alapul szolgáló terv”-et készíttet.28 Gróf Hadik Gusztáv ezredes május 17-én tudósította Szeged város tanácsát, hogy a kormány őt nevezte ki a tartaléksereg 1. hadtestének parancsnokává. Egyúttal felszólította a tanácsot, hogy az újonckiállítást minden módon mozdítsa elő, s jelentse, hogy ezen a téren mennyire haladt előre. „Főhadi szállásomat Szegeden veendem — fejezi be levelét Hadik —, és reményiem, hogy a város hatósága kezet fog nyújtani hadosztályomnak felállításához, hogy mennél gyorsabban sikert érhessek.”29 Szeged város közönsége május 21-i közgyűléséből Kossuthhoz intézett feliratában tiltakozott az ellen, hogy Hadik Gusztáv ezredes, mint a tartalék sereg 1. hadtestének parancsnoka ismét hatáskört kapjon a város fölött. A közgyűlés ismertette a város korábbi — márciusi—harcát a tehetetlen Hadik ellen, amelynek következménye lett akkor Hadik elmozdítása, és Perczel Mórnak a déli hadsereg főparancsnokává történt kinevezése. Közölte, hogy „az újoncozás körüli működése olly egyénnek, kire a város bizalmatlanságot szavaz, csak lehangoló, zsibbasztó hatású lehet”. A szegediek tehát arra kérték Kossuthot, hogy adjon más megbízatást Hadiknak. Kossuth a felterjesztést, a mellékleteket és Hadik ezredes május 24-én kelt védő- iratát előzetes szóbeli megbeszélés után átküldte Szemere Bertalan belügyminiszternek. A hadügyminisztérium nevében Kiss Ernő altábornagy még május 30-án visszaküldte Kossuthnak az iratokat, s a vizsgálat eredményeként közölte, hogy a panasz nem tartalmaz tényeket Hadik ellen, különben is elavult már, és csak egyesek személyeskedése következtében újították fel. Hadiknak különben is csak a felállítandó, hadosztály fölött van hatásköre, a város fölött nem, a szegediek aggodalma tehát alaptalan.30 125
