Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
VII. Szeged a tavaszi hadjárat idején
Kísérletek a további fegyveres ellenállás megszervezésére A honvédseregek a tavaszi hadjárat győzelmeit nagy áldozatok és veszteségek árán vívták ki. A zászlóaljak megritkult sorainak pótlására nagy szükség volt. Kossuth „fő munkásságát újabb seregek kiállítására és szervezésére, s a szükséges hadiszerek előteremtésére fordította”.17 Az előző évben megszavazott 200 ezer újoncból még mintegy 50 ezer nem volt kiállítva. Kossuth már április 8-án Gödöllőről kelt felhívásában kötelezte a hatóságokat, hogy az előző évről visszamaradt újonc-kontingensek kiállításán felül igyekezzenek az 1849. évre is még annyi újoncot kiállítani, mint amennyi az előző évi részesedés volt.18 A 4. dandárparancsnokság nemzetőrségi tisztikara április 20-án beadványt juttatott el a szegedi védválasztmányhoz, amelyben hivatkozott Kossuth Lajos kormányelnöknek a képviselőházban tett azon indítványára, hogy a magyar hadsereget még 100 ezer újonccal szaporítsák, „miután a körülmények egy nagyszerű európai háborúba látszanak sodorni a nemzetet”. Korda János nemzetőrparancsnok és tiszttársai javasolták a védbizottmánynak, hogy az újoncok összeírására rögtön kerüljön sor. Azok a családok, akiknek fiú gyermekei nincsenek, vagy ha vannak is, de katonai szolgálatra még alka'matlanok, és vagyonosak, vagyonukhoz „aránylag” állítsanak ki újoncokat, „minthogy némelyike a haza megmentésére semmi, vagy nagyon csekély áldozatot” hozott. „Tudva azt — írják beadványukban —, hogy Szeged népe a szabad ég alatt az Isten zsámolyához küldött esküjét szentül megtartotta és beváltotta...Tagadhatatlan az, hogy Szegednek népe a jelen perczig tükörkép tündöklik a nemzet színe előtt.”19 Szegednek az előző évi hadi kontingensből nemcsak hogy hátraléka nem volt, de a köteles résznél is jóval nagyobb számban adott katonákat fiaiból a hazának. Az április 23-án tartott közgyűlés lelkesen határozta el, hogy az előző évi 550 újoncjutalékot most is kiállítja a 18—24 évesek korosztályaiból, mégpedig oly módon, hogy a védkötelezettség alól a családos állapot sem képezhet kivételt. S be nem várva az újoncozásra vonatkozó további kormányrendeletek részletes intézkedéseit, a so- rozóbizottságo a munkálatokat azonnal megindították.20 Az országgyűlés 1849. április 29-én rendelte el az újoncozást. A Közlönyben az újoncozásra vonatkozóan az a hivatalos értesítés jelent meg, hogy az 1848-ban elfogadott 200 ezer újoncjutalékból a kormány ez alkalommal csak 50 ezer fő kiállítását kívánja. Ebből Szegedre csak 137 fő újonckontingens jutott. De a május 4-én tartott közgyűlés, „hogy a hazának Szeged Városban he'yezett bizalmának méltólag megfelelhessen”, egyhangúlag megmaradt az előbbeni határozatánál, s elrendelte, hogy a kötelező 137 helyett 550 honvédet sorozzanak be.21 Ezzel a lelkes felajánlással „olly mértékben kiérdemelte a város közönsége az egész hon, különösen a hadügyminisztérium méltánylatát, köszönetét s elösmerését”, hogy ezt a Közlöny 102. számában hivatalosan is kinyilvánította azzal a megjegyzéssel, hogy Szeged fiaiból a haza védelmére már háromezret adott.22 Kossuth Debrecenből május 28-án a következő elismerő sorokat írta Osztróvszky József szegedi segédkormánybiz osnak a Szeged városa által megajánlott újonctöbbletről: „Örömmel vettem Önnek május 1-ről újabban megajánlott 50 000 újoncból reá eső 138 főnyi törvényszerű illetősége helyett 550 újoncot, és így a törvény által kívánt mennyiségnél négyszerte többet határozott kiállítani. Megerősíté ez bennem 124
