Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)

VII. Szeged a tavaszi hadjárat idején

plébánost „közönségesen ismert szelleménél fogva”, mint „hivatalának továbbvitelére érdemtelent” állásától felfüggesztette.12

A város — kegyúri jogánál fogva — a megörültnek nyilvánított plébániahivatalt május 21-én tartott közgyűlésén be is töltötte annak ellenére, hogy Horváth Mihály Csanádi püspök mint vallás- és közoktatásügyi miniszter Debrecenből május 31-én kelt erélyes hangú rendeletében értesítette a város közönségét, hogy az ügy végső eldöntéséig a plébániahivatal be nem tölthető.13

A közgyűlés Szabados József teológiai tanárt választotta meg plébánosnak, Kremmingertől pedig megvonta a javadalmak élvezését. Horváth Mihály miniszter a közgyűlés intézkedését, illetőleg Szabados József megválasztását megsemmisítette: „...erősen ráparancsolt Szeged városára, hogy az előbbi prépostot vissza helyezzék, s hogy többé az egyház jogaiba ne avatkozzék”.14 Erre a június 8-án tartott közgyűlés Kossuth Lajoshoz fordult panaszával, s egyúttal az ügy vizsgálatára küldöttséget nevezett ki.15

A vizsgálat iratait a június 29-i közgyűlésből szintén felterjesztették. A minden fórumon kellemetlennek tekintett ügy végül is hivatalos elintézést nem nyert. Elintézte azt az idő; Kremminger ugyanis egészsége helyreállítására két hónapi távozási engedélyt kapott a budai gyógyfürdő igénybevételére. Mire a prépost visszatért Szegedre, állásának elfoglalása ellen — a szabadságharc ügyének kedvezőtlen fordulata folytán — már senki sem emelt kifogást.16

123